Oldal kiválasztása

Szalai Ádám, a csapatkapitány

Szerző: | 2021. június 02. | Meggypiros | Címkék:

Marco Rossi többször elmondta, hogy Szalai Ádámot a válogatott vezérérének tekinti pályán kívül és belül. Nála megkérdőjelezhetetlen a karakteres sportember szerepe.

Nem mindenki gondolja így.

A 2019 őszén megjelent Meggypiros mezben című futball-lexikonban ezt lehet róla olvasni: „Csupán 17 éves koráig játszott hazai klubokban. Németországba költözve két évet a VfB Stuttgart korosztályos csapatában, majd egyet a klub második csapatában töltött. 2007 és 2010 között a Real Madrid fiókcsapatában, az RM Castillában szerepelt. 2010 legelején klubja kölcsönadta a Mainznak, amely aztán meg is vette. 2013-ban váltott újra klubot, egy évet a Schalke 04 együttesében játszott. 2014 óta a Hoffenheim csatára, 2016-ban egyesülete rövid időre kölcsönadta a Hannovernek. A Bundesligában a 2017–2018-as idényben érte el a legjobb helyezését, amikor harmadik lett a Hoffenheimmel. A német szövetségi ligában túljár a kétszázadik mérkőzésén, a 2019–2020-as idény kezdetéig 51 gólt ért el, amellyel rekorder a magyar játékosok között. Gólt szerzett a 2016-os Európa-bajnokságon, ő lett az első magyar játékos Kű Lajos (1972) óta, aki eredményes volt a kontinensbajnokságon. A kétezres években debütáló játékosok közül csak Gera Zoltán szerzett nála több gólt a válogatottban. A magyar válogatott történetének egyetlen, több mint ötven válogatottsággal büszkélkedő játékosa, aki soha nem játszott a magyar élvonalban. Nagy harcos, szívét-lelkét kiteszi a gyepre, kiérdemelte a válogatott csapatkapitányi karszalagját is.”

Szalai Nagelsmann-nal, a Hoffenheim mezében

Azóta túl vagyunk a nemzeti válogatott 2020-as nagy menetelésén, s a most kezdődő Európa-bajnokság apropóján portálunk a kapitány munkásságának értékelésével igyekszik helyre tenni a mi mennyi kérdéskörét.

Egy középcsatártól (éktől) mindenki gólokat vár. A gond az, hogy a mennyiségi mutatókon kívül vannak egyéb sportszakmai kérdések (például: hány embert köt le a center; milyen hatékonysággal indítja el a letámadást; pontrúgásoknál hátramenve miként védekezik; ad-e gólpasszt; mennyire tudja helyezkedésével a gólszerzést támogatni; hány szabadrúgást harcol ki a tizenhatos előterében stb.), és vannak szubjektív elemek, amelyek befolyásolhatják a „közízlést”. Szalai esetében ilyen körülmény az, hogy van véleménye, amit el is mond. Ha például kritizálja a hazai futballközeget, majd háromszor egymás után rosszul ér a labdához, azonnal kiváltja a népharagot, holott a „nép” is ugyanezt gondolja, de a „nép” arra van szocializálva, hogy a labdarúgó, ha nyilatkozik, mondjon közhelyeket, vagy csak legyen önkritikus.

Nálunk nem szerencsés, ha egy sportoló, különösen egy futballista rámutat a pályán kívüli összefüggésekre. Paul Breitner, az 1974-es világbajnok nyugatnémet válogatott jobbhátvédje következmények nélkül vallhatott extrém balos nézeteket – a rendszer elfogadta tőle. Franz Beckenbauer vagy később Lothar Matthäus nyíltan kritizálhatta a szövetséget vagy a válogatási elveket, a német kultúra (akkor) elbírta az erős egyéniségek véleményét. Nálunk Huszti Szabolcs jobban tette, hogy lemondott 50-60 válogatottságról, mert így a lelátóról beüvöltözők és a minden felelősség nélkül kommentelők nem szembesítették saját, bíráló mondataival.

Jobban tette? Az 1983-as születésű Huszti 2010 szeptemberében játszott utoljára a válogatottban. Ez volt az 51. szereplése. Ha kitart 2017 nyaráig (ekkor még az Eintracht Frankfurt játékosa volt), és játszik az időszak 70 válogatott mérkőzésének négyötödén, akkor 107-szeres válogatottnak mondhatná magát. Gera Zoltán 37 évesen még vb-selejtezőt játszott, a Husztival azonos korú Juhász Roland 33 évesen 95. alkalommal szerepelt a válogatottban…

A magyar labdarúgás legújabb kori időszakának nagy szerencséje, hogy Gera ma már a szövetség edzője Rossi mellett és az U21-es csapatnál, Huszti a Lokit irányítja, Juhász pedig Szabics Imre segítője a Vidinél.

Visszatérve Szalaihoz: Huszti Szabolcs után ő volt a második neves labdarúgó, aki erős kritikával illette a magyar edzői kart és a szövetség működési mechanizmusait, majd lemondott a válogatottságról. Szalai sohasem mondott sértőt, nem volt tiszteletlen, ennél sokkal intelligensebb ember. De a kemény, őszinte hangot nem viseli el a „rendszer”.

Ehhez jön a Szalai fizikai adottságaiból adódó látvány szakmai megítélésének kérdése. A válogatott centere nyúlánk ember, 192 centiméter magas. Ha kibillentik, látványosan szétesik a mozgáskoordinációja, márpedig a védők gyakran kibillentik. Megtámasztják, ha felívelt labdát akar lekészíteni, és lökdösik, ha visszalépve meg akarja tartani a játékszert. Tulajdonképpen mindig a szabálytalanságot vállalva vagy súrolva ütköznek vele a védők. A mai kor középcsatárát, főleg, ha olyan szintű, mint Szalai, a félpályáig elkíséri valamelyik belső védő, és biztosak lehetünk abban, hogy nem engedi lefordulni. Szalai az esetek többségében az ellenfél kapujának háttal kerül játékba. Ha nem, akkor gólhelyzet alakul ki, ezért a védők mindig úgy terelik, hogy ne fordulhasson kapura.

70 válogatott mérkőzésén 23 gólt szerzett, ebből 20-at tétmeccsen. Egyet sem úgy, hogy lefordult volna a védőjéről. Ezzel a mérettel, a szükségszerűen hosszú lépéseivel nem is lehet a lefordulás az erénye. Inkább az érkezés, a bólintás, a (gól)vadászat.

Az oroszországi labdarúgó-világbajnokságon győztes francia válogatott középcsatára, Olivier Giroud 2018-ban május és szeptember között nem szerzett gólt. Közben volt a világbajnokság. Giroud a hét meccsből hatszor volt kezdő a vb-n, csak az ausztrálok elleni találkozót hagyta ki. Középcsatárként, ékként szerepelt, gólt nem lőtt, gólpasszt nem adott. A francia szurkolók egy része nem igazán értette, miért az övé a poszt. Deschamps szövetségi kapitány a torna után felhívta a figyelmet arra, hogy Giroud kulcsszerepet játszott a csapat működésében, mert ő indította el a letámadást, ő ütközött a kontratámadást indító védőkkel, ő végzett zavarórepülést a hazaadásoknál, ő terelte a szög zárásával a felívelést oda, ahol a védők várták a labdát, és fizikumával ő kötött le rendszeresen két ellenfelet. Tessék megnézni, mondta Didier, az Instat mérkőzéselemző szerint Olivier érte el a legmagasabb pontszámot!

Az európai szövetségi kapitányok többsége összetehetné a kezét (hálát adhatna), ha olyan középcsatára lenne, mint Szalai Ádám. A Mainz támadója tíz éve játszik a német Bundesligában, 264 mérkőzésen 53 gólt lőtt és 26 gólpasszt adott. Ha nem Lewandowskival akarjuk összemérni, akkor reális képet kapunk erről a teljesítményről. A német élvonalban mindössze tíz harminc év fölötti középcsatár szerepel. Karem Bellarabi, a Bayer Leverkusen 31 éves támadója 214 Bundesliga találkozón 43 gólig, 48 asszisztig jutott. A 11-szeres német válogatott labdarúgó értéke ma 7 millió euró (Transfermarkt), de volt 22 millió is. Ibrahima Traoré, a Borussia Mönchengladbach csatára a német élvonalban 175 meccsen 12 gólig és 30 gólpasszig jutott. A 33 éves, 49-szeres guineai válogatott mai értéke 800 ezer euró, de a csúcson 6 millióra tartották. Lars Sindl, a Mönchengladbach csatára 318 Bundesliga-meccsén 71 gólt lőtt és 57 gólpasszt adott. A 32 éves, 11-szeres német válogatott csapatkapitány mai értéke 6 millió euró, de korábban 18 millióra is tartották. A német élvonal hasonló kategóriájú labdarúgói közül az Union Berlin gólvágója, Max Kruse mutat valamivel jobb teljesítményt Szalainál. A 33 éves, 14-szeres német válogatott ék 269 meccsén 84 gólig és 73 gólpasszig jutott. Értéke még mindig 6 millió euró, szemben a korábbi 12 millióval. A Bielefeld középcsatára, Fabian Klos vethető még össze Szalaival: a 33 éves ék 193 meccsén 79 gólig jutott.

Hasonló szerepkörben játszik a freiburgi Nils Petersen (300 Bundesliga-mérkőzés, 117 gól), a Schalkéval épp kieső Huntelaar (249 mérkőzés, 128 gól), a Werder Bremen japán válogatott éke, Yuya Osako (181 meccs, 26 gól), az Augsburg támadója, Julian Schieber (167 meccsen 27 találat), ám ők nem csak a csúcsék szerepkörében játszottak, játszanak. A csúcsék tehát nem feltétlenül gólvágó, mai szerepe összetettebb (Giroud), mint volt Gerd Müller idejében. Bár ebben a korszakban is voltak Szalai-típusú centerek. A kitűnően fejelő walesi válogatott John Toshack 1965-től 1980-ig tartó pályafutása során (nemzeti színekben 40/13, a Liverpoolban 246/96 a mutató) az előkészítésből legalább annyira kivette a részét, mint a termelésből.

És van itt egy másik szempont is, a türelemé. Hogy maradjunk Walesben: Ian Rush, a válogatott gólrekordere 1980 és 1996 között 78 mérkőzésen 28-szor talált be. Az első nyolc válogatott meccsén viszont egyszer sem. Ha akkor leépítik, nincs ez a páratlan karrier…

A Transfermarkt mindössze 750 ezer euróra taksálja Szalait, ami indokolatlanul kevésnek tűnik a fent alaposabban részletezett négy sporttársának eredménylistája és értéke alapján. Úgy tűnik, Ádámnak meg kell küzdenie azzal, hogy nem német. No meg azzal is, hogy magyar válogatott. Nézzük meg, hogy a jó korban lévő, hibát alig vétő, egyenletesen magas színvonalon teljesítő és gólokat is szerző Willi Orbánt hogyan értékeli alul a Transfermarkt csapattársával, a gyakran belehibázó Upamecanóval szemben. A francia 60 milliót ér, a magyar csak 15-öt.

Legalább mi értékeljük a mieinket!

Visszatérvén a pályafutáshoz: Szalai 2009. február 11-én debütált Izraelben. Szélesi helyett lépett pályára csereként, még a Castillából érkezve. A kapuban Fülöp Márton (1983–2015) állt, Dzsudzsák Balázs még csak a 17., Juhász Roland a 43., Gera Zoltán az 58. válogatottságánál járt. Első végigjátszott válogatott meccse az ötödik volt: 2010. október 12-én 2-1-re nyertünk Helsinkiben a finnek ellen. Ekkor Ádám gólmutatója 5/4 volt, ebből hármat San Marino ellen ért el.

Szalai Ádám gólöröme a válogatottban (Forrás: MLSZ)

A jó nyitány ellenére Szalai helye és szerepköre nem vált vitathatatlanná Egervári Sándornál: két évig Rudolf, Tököli, Szabics, Németh Krisztián, Priskin, Feczesin, Gera kapott lehetőséget támadóként, aztán 2012 februárjában Szalai góllal tért vissza (Magyarország-Bulgária, 1-1). A következő 17 mérkőzésből 11-en pályára lépett, azután jött a mosolyszünet Pintér Attilával. A románok ellen (Bukarestben 1-1, végre nem aláztak meg bennünket) Dárdai Pálnál lett újra válogatott, s játszott az ifjú kapitány mind a hét mérkőzésén. Az örökébe lépő Bernd Storck is benne látta a megoldást, és a nagy harcos center több millió magyarnak szerzett életre szóló élményt az osztrákoknak lőtt Eb-góllal.

A feledhető Leekens-korszakban is kapott lehetőséget, de igazán Rossinál teljesedhetett ki a szerepe. Vezéralak lett pályán és pályán kívül. Közben megharcolt az állásáért Mainzban is, ahol méltánytalanul bántak vele. Megmutatta a németeknek, hogy milyen az, ha egy magyarba szorul egy jó adag német mentalitás.

Csak így tovább, Ádám!

Szalai Ádám bemutatkozó mérkőzésének jegyzőkönyve:

838. IZRAEL–MAGYARORSZÁG 1–0 (0–0), február 11., Tel-Aviv, Ramat Gan, 9211 néző. V.: Borski (lengyel)

G.: Benajun (76. perc)

M: Fülöp (Sunderland, 18/-16) – Szélesi (RC Strasbourg, 20/0) h. Szalai Á. (RM Castilla, 1/0) 84. p., Vanczák (FC Sion, 38/0), Juhász R. (Anderlecht, 43/4) h. Tímár (Plymouth Argyle, 3/0) 75. p., Bodor (Roda JC, 17/0) h. Halmosi (Hull City, 23/0) 84. p. – Vadócz (CA Osasuna, 18/2) h. Tóth B. (KRC Genk, 27/0) 65. p. – Gera (Fulham, 58/17), Hajnal (Borussia Dortmund, 28/3), Huszti (Hannover, 39/6), Dzsudzsák (PSV, 17/1) h. Rudolf (Debrecen, 6/1) 71. p. – Torghelle (FC Augsburg, 31/10). Szövetségi kapitány: Erwin Koeman (9)

I: Avat (Davidovics, 46. p.) – Ziv (Szaban, 46. p.), Ben Haim, Keinan, Ben Dajan – Benajun (Kejal, 89. p.), Alberman, Ohajon, Toama (Buzaglo, 52. p.) – Golan, Colautti (Ben Szahar, 46. p.).

A 25. válogatott mérkőzésén:

895. MAGYARORSZÁG–LITVÁNIA 4–0 (4–0), június 5., Debrecen, Nagyerdei Stadion, 6218 néző. V.: Zelinka (cseh)

G.: Stieber Z. (15. perc), Dzsudzsák (20. perc), Nikolics (29. perc), Priskin (31. perc)

M: Dibusz (FTC, 3/-2) h. Király (Fulham, 94/-112) 46. p. – Szolnoki (Videoton, 1/0), Fiola (Puskás AFC, 5/0) h. Szélesi Zoltán (Puskás AFC, 28/0) 46. p., Lang (Győri ETO, 5/0), Forró (Újpest, 3/0) h. Leandro (Omonia Nicosia, 13/0) 46. p. – Stieber (Hamburger SV, 8/1) h. Varga R. (FTC, 4/2) 46. p., Simon Á. (Videoton, 2/0), Tőzsér (Watford, 28/1), Dzsudzsák (Dinamo Moszkva, 68/17) – Priskin (Győri ETO, 48/16) h. Szalai (Hoffenheim, 25/8) 46. p., Nikolics N. (Videoton, 12/3) h. Németh K. (Sporting Kansas City, 16/1) 46. p.  Sz. k.: Dárdai Pál (6)

L: Klevinskas – Andriuškevičius (Kijanskas, 76. p.), Klimavičius, Mikuckis (Freidgeimas, 46. p.), Vaitkūnas – Kazlauskas (Lukša, 46. p.), Panka, Chvedukas (Kuklys, 72. p.), Česnauskis – Sirgédas (Slivka, 58. p.), Matulevičius (Spalvis, 62. p.

Az 50. válogatott fellépésén:

931. ÉSZTORSZÁG–MAGYARORSZÁG 3–3 (1–1) – Nemzetek Ligája-csoportmérkőzés, október 15., Tallinn, A. Le Coq Arena, 3043 néző. Vezette: Özkahya (török)

G: Luts (20. perc), Nagy Do. (24. perc), Szalai (54. perc), Pátkai (öngól, 71. perc), Amier (79. perc), Szalai (81. perc)

M: Gulácsi (RB Leipzig, 22/-32) – Lovrencsics G. (FTC, 27/1) h. Bese (Le Havre, 15/0) 81. p., Orbán (RB Leipzig, 2/0), Kádár (Dinamo Kijev, 51/1/-1), Baráth (Bp. Honvéd, 1/0) – Nagy Á. (Bologna, 27/0) – Nagy Do. (Legia Warszawa, 4/1) h. Eppel (Kajrat, 8/0/-1) 75. p. Kleinheisler (Asztana, 21/2) h. Pátkai (Vidi FC, 17/0/-1) 68. p., Kovács I. (Vidi FC, 9/0), Sallai R. (Freiburg, 11/1) – Szalai (Hoffenheim, 50/17). Szöv. kapitány: Marco Rossi (4)

É: Aksalu (Lepmets, 43. p.) – Teniste, Baranov, Mets, Tamm, Pikk – Luts, Antonov, Vassiljev, Ojamaa – Anier (Purje, 90. p.).

 

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

Meggypiros mezben
Mi, svábok
Ópusztaszer hazavár