Történt, hogy valamikor 1950-ben, az akkor még mindig csak 28 éves Deák Ferenc betért egy siófoki étterembe. Ott pedig, ahogyan egy ferencvárosi ikonhoz illik, és persze néhány fröccs bevételét követően, elhúzatta a cigányokkal a Fradi-indulót, amit természetesen teli torokból énekelt is a kíséretre. Mivel azonban a kérdéses nótát a „slágerbizottság” addigra már betiltotta, még nem is végeztek, amikor két ÁVH-s lépett Bambához.
„Hidegkúti beállítása friss vérkeringést vitt a játékba.”
1981-et írtunk ekkor. A Bányász 2-1-re verte a Real Madridot. Lakat tanár úr, aki magyar-történelem szakos volt, sőt a maga kedvtelésére elért egy doktorit történelemből, gyakran tartott előadást az öltözőben. Amikor kiderült, hogy az UEFA-kupában a spanyol élcsapat lesz az ellenfél, Cervantes Don Quijote című regényét vette elő.
1985 végén László Ferenc, a Szegedi Orvostudományi Egyetem professzora, klinikai rektorhelyettese és egyben párttitkára a ferihegyi reptéren megbukott pár tucat emberi agyalapi miriggyel, amit épp átadott az olasz Serono gyógyszergyártó cég képviselőinek. Bár szétesőben volt a rendszer, arra még nem volt példa, hogy nyilvánosságra kerül egy bűnügy egy erősen frekventált kommunistáról.
Plattkó alig egy évet töltött játékosként Angliában. Odakerülésekor, 1920-ban már háromszoros válogatott volt, ezért megengedték neki, hogy átöltözzön, és mozogjon egy kicsit a hátsó salakoson, ahol a fű kímélése miatt az első csapat is edzett. Plattkó intett az angol játékosoknak, hogy lőhetnek nyugodtan. Hozzá kell tenni, hogy a magyar futballista mackóméretű volt, elsőre senki sem gondolhatta, hogy igazi kapuvédelmi szakember.
Mindkét csapatot 3-2-5-ös (klasszikus WM) formációban állították össze, és mert a jövőre 120 éves magyar labdarúgó-válogatott történelmének minden jelentős korszakából a statisztikák alapján válogattak az IFFHS szakemberei, tartalmaz néhány meglepetést is a lista.
Dunai III. Ede Budapesten született, ezen a néven, s az akkoriban BLSZ I-ben, illetve NB III-ban szereplő Újlak FC-ből érkezett az Újpesti Dózsába, 18 évesen, 1967 nyarán. Még augusztusban be is mutatkozott az élvonalban, s mintha mindig is ott játszott volna, kirobbanthatatlan része lett az újpesti védelemnek.
Számtalan ligaválogatott-mérkőzéssel, dél-amerikai túrával, és nem mellesleg az 1968-as olimpiai aranyéremmel vigasztalódott a kék-fehérek közül taktikai fegyelmezettségével, jó fejjátékával, átlagon felüli helyezkedési érzékével és szerelési készségével a válogatottságig jutó játékos.
Az ezüstös olimpia után Dunai II. Antal még három alkalommal ölthette magára a meggypiros mezt, utoljára 1973. május 16-án. Olimpiai bajnok és ezüstérmes, Európa-bajnoki 4. helyezett. Az Újpestben ezt követően még négy idényben szerepelt, tizenkét év alatt 326 bajnoki mérkőzésen 202, kereken hatvan nemzetközi kupamérkőzésén 39 gólt szerzett.
Bene Ferenc a valaha volt legnagyobb magyar gólvágók egyike. A statisztikák szerint az 1958 és 1985 közötti, huszonhét éves pályafutása során 1430 mérkőzésen lépett pályára a megye I-től a különböző válogatottakig, beleszámítva az előkészületi és gálamérkőzéseket is, ezeken összesen 1390 gólt szerzett.
Az Üllői úton egy rajzszöget nem lehetett leejteni, 35 000 néző zsúfolódott össze a lelátókon. A nagy várakozást indokolta, hogy nagyon régen, még 1909-ben jártak nálunk utoljára az angolok, ráadásul mindhárom korábbi budapesti fellépésükön simán nyertek…
A sorsdöntő meccsre a szállodából késve indultunk el, mert a csapatnak várnia kellett a hasmenéssel küszködő MLSZ-elnökre, Hegyi Gyulára. A vb-indulásról döntő meccsre a játékosok a dugóba került buszban öltöztek át, idejük sem volt bemelegíteni.