A kutató nevezetes műve a pestissel foglalkozott, Bártfán jelent meg 1644-ben Amuletum, azaz: Rövid és szükséges oktatás a Dög-halálról címmel. A munka sajátos elegye a pestis megelőzésére alkalmazott különféle óvó rendszabályoknak és gyógymódoknak.
A magyar sportnemzet, ezen nehéz lenne vitatkozni, ugyanakkor a lakosság kétharmada nem sportol még napi 10 percet sem, s mindössze 4,5%-a mondja magáról, hogy a hét minden napján végez testmozgást. A Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet Egészségjelentése az a bizonyos görbe tükör, amiben nem mutatnak túl jól a szikár számok.
E sorokat a horvát tengerparton kezdtem el írni, aztán itthon folytattam. Nem bírtam ki ugyanis, hogy ne nézzek utána az Eurostat adatai között annak, milyen is az itteni férfilakosság mortalitási adatsora.
Van muníciónk. Teremtő múltnak hívják. Klebelsberg sporttörvénye hozta létre a játszótereket, mondta ki az olimpia megrendezésének és a nemzeti stadion megépítésének gondolatát. Ez a törvény kezdeményezte, hogy minden, legalább ezer munkaerőt alkalmazó cég köteles munkásai és egyéb alkalmazottai testnevelési szükségleteinek kielégítéséről (sporttér, fürdőhely, gyakorlóterem stb.) megfelelően gondoskodni.
A történetben az a szép, hogy magáról a pintesről, történetéről, eredetéről senki nem tud semmit, valójában Németh Márton fedezte fel, mint a többitől jól elkülönülő, genetikailag másnak mutatkozó szőlőnövényt, ami csodákra képes.
A Király Búza liszt egy ízig-vérig hazai termék; magyar nemesítés, hazai földben termett, itthoni feldolgozás. Egy liszt, aminek íze van E-számok, különböző kiegészítők, ízesítők és mindenféle trükk nélkül. Kétféle természetes adalék hozzáadásával készül: szívvel és lélekkel.
Bizonyos zöldségek és gyümölcsök egyaránt alkotórészei lehetnek a sós és édes előételeknek, főételeknek és desszerteknek. Újabban pedig, az ételallergiák nagy fokú elterjedésével – vagy inkább felfedezésével, hiszen ki tudja, hogy száz éve ki, milyen érzékenységben szenvedett – egyes zöldségek új szerepben mutatkoznak meg.
Ludwig Klára egyesíti a családi tűzhelyt életben tartó, a kenyeret mint szakrális ősi ételt sütő háziasszony rituális tevékenységét, és a pék(ség) ipari termelését. Mindenki örömére, hiszen a solymári sváb nagymama konyhájából gyerekként kiűzhetetlen Klárika felnőve kizárólag minőségi pékárut sütve építette fel üzlethálózatát, amit JÓkenyérnek nevezett el.