Évezredekkel ezelőtt is nassoltak az emberek, ha mást nem, zamatos gyümölcsöket vagy ősszel szárított datolyát, a ráérős lakomák után. Nem volt kivétel ezalól a párok egybekelése sem, hiszen egy új család született.
Az úri és polgári háztartásokban dolgozó szakácsnők és cselédek később hazavitték tudásukat a falujukba, és így a bonyolultabb konyhatechnikai eljárások és fogások lassan elterjedtek az egyszerű háztartást vivő falusi portákon is. Igaz, némely alapanyag hiányzott az ínséges időkben, de az ügyes gazdasszonyok mással pótolták.
Az Osztrák–Magyar Monarchia nemcsak történelmünkben volt meghatározó korszak, de cukrászművészetünkben is, függetlenül a politikai viharoktól, vagy attól, hogy éppen a csendesebb, kiegyezéses korszakot éltük-e meg. A bécsi cukrászdák és kávéházak innovációi hamar átszivárogtak magyar területre, ahogy a hazai sütemények is útra keltek némi módosítással Bécsbe.
Milyen lesz a cukrászdák belső tere 10-20 év múlva? Nos, ezzel nem foglalkoznak elhivatott jövőkutatók, annyi biztos, hogy a finom tortáknak és más süteményeknek nem tud majd ellenállni akkor sem az emberiség.
Bizonyos zöldségek és gyümölcsök egyaránt alkotórészei lehetnek a sós és édes előételeknek, főételeknek és desszerteknek. Újabban pedig, az ételallergiák nagy fokú elterjedésével – vagy inkább felfedezésével, hiszen ki tudja, hogy száz éve ki, milyen érzékenységben szenvedett – egyes zöldségek új szerepben mutatkoznak meg.