Oldal kiválasztása

Hagyománytisztelet, több lábon állásra oktatás, munkára nevelés

Szerző: | 2021. április 21. | Portré | Címkék:

Ásotthalom nagyközség Csongrád megyében, a Mórahalmi járásban, közel a déli országhatárhoz helyezkedik el. Itt található ez az évszázados múlttal rendelkező iskola, amely 1883. október 10-én nyitotta meg kapuit. Története egyedi és különleges, hiszen a település akkoriban még nem létezett. A hajdani tanyavilág alma materét viszont már jegyezte a közoktatás, hiszen a történelmi Magyarország első erdőőri szakiskolájaként, meghatározó szerepvállalással szolgálni kezdte az erdészeti szakma oktatását. S teszi ezt ma is hagyománytiszteletével, a szakma új kihívásainak megfelelésével.

Az erdész szakiskola a természet ölén (A kép forrása)

Tiszteljük az erdőket, mert azok a mi jólétünk előmozdítói!” Az iskola névadójának, Bedő Albertnek az idézetével kezdi mondandóját Andrésiné dr. Ambrus Ildikó igazgató, és a következőképpen folytatja: „Iskolánk 1962 óta viseli Bedő Albert nevét, akit az iskola alapításakor az ország egyik legnagyobb erdészeként tartottak számon. Államtitkári rangban, főerdőmester volt, és a mi iskolánkon kívül a temesvári, a liptóújvári és a görgényszentimrei iskolák alapításában is közreműködött. Az első erdőtörvény (1879) egyik megalkotója. Ha tiszteljük az erdőket, az elkötelezettség a névadó, a szakma, az iskola oktató-nevelő munkája iránt. Ez az elv a működésünk alapja. Jólétünk előmozdítója az erdő, hiszen az emberek számára nélkülözhetetlen, gazdasági, védelmi, közjóléti funkciója van. Mindenkinek szüksége van az erdei környezetre, és itt, Ásotthalmon egy olyan településen élünk, ahol a falu közigazgatási területének 60 százaléka erdő. Ennél hitelesebb környezet nem kell ahhoz, hogy megtanítsuk a fiatalokat az erdők megbecsülésére, tiszteletére, szeretetére. Erdőben dolgozni tudó embereket nevelünk, és bocsátunk ki a munka világába, akik megtanulják nálunk érteni és ismerni az erdőt minden szemszögből.”

Szeressük nemzetünket, szakunkat, hazánkat hűséggel, egyetértéssel, összetartással!” Ezt a mondatot is Bedő Albert fogalmazta meg, amihez az igazgatónő az alábbiakat teszi hozzá:

„Az erdész embereknek mindig a múltból is kell táplálkozni. A világ változik, alkalmazkodni kell hozzá, de a hagyományok köteleznek. A fák is száz évig élnek… Nekünk is nagy távlatokban kell gondolkodnunk. A hagyománytisztelet, a szakmaszeretet a pedagógiai programunknak az alapját képezi, ez a mi nevelési és oktatási vezérmotívumunk. Ez az iskola nemcsak iskola, hanem kollégium is. A tanulóink 80 százaléka kollégista, ami annyit jelent, hogy a tanévben, vasárnap délutántól péntek délutánig nekünk kell a családot is pótolni. Lázadó korszakukat élik a gyerekek, gondjaik vannak, ránk vár az útmutatás, a segítés. Együtt vagyunk a tanulókkal. Ebben a 10 hektáros parkban úgy élünk itt, mint egy nagycsalád, hiszen az iskola területén szolgálati lakások is vannak. Több pedagógusunk az iskola területén lakik, így a kapcsolat folyamatos. Nem lehet úgy végigmenni a parkban, hogy szóba ne elegyedjünk a gyerekekkel. A beszélgetés, meggyőződésem szerint, a nevelésnek az alapja. Ebben a környezetben különösen nagy jelentősége van, hiszen sok a hátrányos, sőt halmozottan hátrányos helyzetű és problémás családból érkező fiatal, akiknek csak mi közvetíthetjük azt az értékrendet, amely átsegíti majd őket az élet nehézségein. Kamaszok, 14-20 év közötti gyerekek, akik a legnyitottabbak a világ változásaira, és daccal válaszolnak sok mindenre. Itt jön a mi próbatételünk, hogy érzékenyen, de hatékonyan fegyelmezzük őket, legyen az az ebédlő, a kollégiumi szoba, vagy az erdő, ahol a szabályok betartása nélkül a tanuló és a közösség is sérül. Tanórákon és órákon kívül is el kell érnünk, hogy fegyelmezetten viselkedjenek. Ez persze nem azt jelenti, hogy katonás fegyelemben élik az életüket, de vannak kötelezettségeik a jogaik mellett” – húzza alá az igazgatónő.

Andrésiné dr. Ambrus Ildikó beszélt az iskola értékeiről és a közös felelősségről (A kép forrása)

Csak a múlt megbecsülésére épülhet a jövő.” (Széchenyi István) A hely szelleme meghatározó. Széchenyi küldetéses mondatát magáénak érzi az iskola. Úgy tartják, ezt az iskolát nem véletlenül építették ide. Ennek nyilván oka volt, hogy éppen akkor és éppen ide épült a történelmi Magyarország első erdőőri szakiskolája. Ahogyan Szegednek áldást is hozott a pusztító 1879-es tiszai árvíz (hiszen a város a nemzetközi adományokból gyönyörűen újjáépült), úgy az erdészképzés is profitált a szerencsétlen időszakból. 1879-ben ugyanis megjelent az első erdőtörvény, amely előírta, hogy tíz éven belül kötelező szakképzett embereket foglalkoztatni az állami erdők területén. A törvény előkészítésében fontos szerepet játszott Bedő Albert államtitkárként és az Országos Erdészeti Egyesület főtitkáraként, valamint Tisza Lajos, aki az egyesület elnöke volt, és kormánybiztosként felügyelte Szeged újjáépítését. Mindketten elérkezettnek látták az időt, hogy lobbizni kezdjenek az erdészeti oktatásért. Minden körülmény kedvezett, hogy itt ez az iskola megépüljön. Alföldi viszonylatban ez egy szép, erdős terület volt. Szeged városa, melynek akkoriban félmegyényi közigazgatási területe volt, partnerként segített: az erdőiből adott hozzá területet, az egyesület pedig anyagi forrásokat biztosított. „Az iskolának a múltját tisztelni kell, és a legnehezebb időkben is erőt meríthetünk ebből a tisztes múltból” – hangsúlyozza az igazgatónő, majd hozzáteszi: „135 éve iskolának építették, tehát nem azzá vált az idők során, mint oly sok intézmény, hanem eredendően annak szánták ezt a komplexumot. Száz év múlva is iskolának kell lennie, és az erdészképzést kell szolgálnia. Ez a múlt kijelölte a jövőt, az utat is megmutatta. Mi ezt gondoljuk a hely szellemiségéről.”

A kialakult értékek köteleznek bennünket. Az iskola erdészeti szakoktatása és az intézmény épületegyüttese, beleértve a tanerdőt is, bekerült a Csongrád Megyei Értéktárba. Ez egy rangos elismerés, ami összefügg az itt folyó oktató-nevelő munka eredményességével, a diákok szakmai versenyeken, sportmegmérettetéseken elért sikereivel. „Sok mindenben odatesszük magunkat” – méltatja a tantestületet az igazgatónő, kitérve arra, hogy ebben az iskolában többnyire nehéz otthoni körülmények közül érkező gyerekekkel foglalkoznak, tehát itt felértékelődik a siker. Pedagógusaik igazán nagy vállalása megtalálni az értéket a sok esetben nagyon hátrányos helyzetből érkező diákokban.

Nálunk a tanuló a legfontosabb. Gyermekközpontúak vagyunk. „Ez mindennek az alfája és az ómegája. Ha nem lennének gyerekek, akkor nem lenne egyetlen pedagógusra, technikai dolgozóra se szükség. Mi azért vagyunk, mert itt vannak a diákok, és ők az iskola meghatározói. Minden munkánk, feladatunk, döntésünk értük, miattuk történik. Egymásra figyelünk, kölcsönösen hatunk egymásra. Ez nálunk hatványozottan igaz, hiszen »megacsaládban« élünk, nagy egymásrautaltságban.”

A munkának értékteremtő szerepe van. „Induljunk ki abból – magyarázza az igazgatónő –, hogy jóllehet immár szakközépiskola és szakgimnázium is vagyunk, a mi elsődleges feladatunk továbbra is az erdészeti szakmunkásképzés. Az idejáró gyerekeket meg kell tanítanunk dolgozni, a szakmai gyakorlatok során meg kell tanítani őket arra, hogy a munka értéket teremt, és nem a semmiből jön az érték. Nem a telefonnyomkodásból meg egyébből jutunk előbbre. Csak, ha elvégezzük a munkát. Ha nekem saját vállalkozásom lenne, miután végzett tanulmányaival, bármelyik diákomat szívesen alkalmaznám, mert tudom, hogy megtanult dolgozni. Munkát kell végeznünk ahhoz, hogy megéljünk. Ezt mi szívós munkával tudatosítjuk bennük, amit a legtöbben elfogadnak. Ezzel az útravaló tanulsággal szerintem az iskola a munkára nevelés szerepét betöltötte.”

A „Ments meg egy kertet!” program keretén belül tevékenykedő diákok (A kép forrása)

Kiemelkedő a hozzáadott érték. „A bejövő meg a kimenő gyerek szakmai tudásán kívül a neveltségében történő változást jelenti a hozzáadott érték számunkra. Ez az, amit nem lehet igazán szavakkal jól kifejezni” – érvel az igazgatónő, és hozzáteszi: „Aki elhivatottan pedagógus, magától értetődően adja azt a gyerek iránti szigorú és következetes szeretetet, amivel eléri, hogy tanítványai megfeleljenek az elvárásoknak. A jó pedagógus érzékkel, ösztönből dolgozik. Lehet mérni a hozzáadott értéket kompetenciaméréssel, minden egyéb dologgal, de szerintem nálunk nem ez a legfontosabb. Elvárás lenne, hogy többek között szövegértő, logikai képességekkel rendelkező diákokat vegyünk fel. De akik hozzánk kerülnek, a készségek és a képességek tekintetében lemaradtak az általános iskolában. Nagyon sok pótolnivalójuk van. Nem tudnak szövegértően olvasni, matematikai alapkészségeik hiányosak. Következésképpen ha már nagyon nem lógunk ki negatív irányban a sorból a kompetenciaértékeléseknél, akkor mi jónak tekintjük ezeket az eredményeket. Függetlenül a tesztektől mindent megteszünk annak érdekében, hogy a gyerekeket felzárkóztassuk. Meggyőződésem, hogy nemcsak a kompetenciamérés eredményei mutatják azt a hozzáadott értéket, amelyet egy ilyen típusú iskolában hozzáadunk, hanem a hétköznapi történések is. Miként tud egy ügyet elintézni, kérelmet megírni. Legyen büszke arra, milyen nagy múltú iskolába jár, tudjon a névadóról, tudjon arról, hogy abban az épületben, ahol lakik, ott hajdanán Ferenc József császár és király is járt. Az életben való eligazodás, a viselkedési normák elsajátítása, az alapelvárásoknak való megfelelés inkább a mérvadó. Minden tanórába be kell „csempészni” egy-egy, a látókörüket szélesítő plusz ismeretanyagot. A legtöbbjük nehéz sorsú családból jön, kollégiumban nevelkedik, a mi felelősségünk és feladatunk meghatározó érvénnyel bír, milyen felnőtt lesz belőlük. Egy helyszínen van az iskola és a kollégium. Az oktatás mellett a nevelés is a feladatunk. Ezt is lehet hozzáadott értékként tekinteni.

Több lábon állásra oktatunk és nevelünk. „Szakgimnáziumi és szakközépiskolai képzési profil jellemzi az iskolát. A szakgimnáziumban 4 + 1 év képzési idő keretében, erdészet és vadgazdálkodási ágazati, valamint közismereti tárgyakat oktatunk. Öt szakmai tantárgyat foglal magában a szakmai ágazati érettségi, a gimnáziumokban szokásos közismereti tárgyak mellett. Aki ezt a képzési formát választja, bizony örül, ha sikeresen leérettségizik, hiszen az ágazati tantárgyak nagyon kemény felkészülést igényelnek. A 4 év ad egy gimnáziumi érettségit, és aki ezt megfejeli még 1 évvel, abból erdésztechnikus lesz. A szakközépiskolánkban, amelynek a képzési ideje 3 + 2 év, erdészeti szakmunkásokat, virágkötőket és virágkereskedőket, valamint lovászokat képezünk. Három év után szakmai vizsgát tesznek a tanulók, és az ezt követő 2 évben lehetőségük van arra, hogy érettségit szerezzenek. Az első három év alatt iskolai keretek között OKJ-s végzettséget szereznek. A szakmai végzettség mellett egyéb végzettségekre is szert tehetnek. Többek között mezőgazdasági vontatóvezető jogosítványt, motorfűrész-kezelői végzettséget, rakodógépre és targoncavezetői, illetve B kategóriás jogosítványt is szerezhetnek, de tehetnek vadászvizsgát is. Az OKJ-s szakmai vizsga mellett e jogosítványok is megkönnyítik az elhelyezkedésüket. Több lábon tudnak állni, és ez nagy adomány a mai világban.”

Konzervatív értékrendet közvetítünk. „A rend mindennek az alapja. Kezdődik azzal, hogy a diák tanuljon meg köszönni, a sapka ne maradjon a fején, ha benyit valahová. Az iskolában burok veszi körül a gyerekeket, de már itt kell éreztetni velük a burkon kívüli világot. Itt még szárnyak védik őket, a felelősség súlyából keveset éreznek. De mi csak akkor tudunk segíteni nekik, ha konzervatív értékrendet közvetítve oktatunk és nevelünk, ami nyilvánvalóan nem mindig népszerű, de azt tapasztaljuk, hogy felnőttként visszatérve pozitívan ítélik meg munkánkat, a szabálykövetésre nevelésünk segítette boldogulásukat.”

Településalapító iskola. „Előbb volt az iskola, mint a település. Kiemelt jelentőségű volt a múltban az itteni oktatás, és úgy gondolom, ma is fontos képzési helyszín. Ami napjainkat illeti, az iskola meghatározó szerepet tölt be Ásotthalom életében. Jóllehet a falutól függetlenül, önállóan működünk, hiszen fenntartónk az Agrárminisztérium, mégis megannyi kapcsolódási pontunk van a nagyközséggel. Érdemes kiemelni, hogy az egyik legnagyobb munkáltató az iskola. Az is különleges helyzetére utal, hogy kevés olyan község van az országban, amelyik középiskolával rendelkezik. A konyhánkra falusi vállalkozóktól vásárolunk alapanyagot, a gyerekeink a falu tornatermét használják. Bekerített, zárt egység vagyunk, mégis minden hívó szóra nyitunk. Ez a nyitottság érvényes a falubeliekre is. Jó az együttműködés, számíthatunk egymásra.”

<a href="https://nqv.hu/szerzo/gomboserzsebet/" target="_self">Gombos Erzsébet</a>

Gombos Erzsébet

újságíró

Legfrisebb bejegyzések

Nemzeti Értékek Könyvkiadó
Mi, svábok
Nemzeti Értékek Könyvkiadó