Oldal kiválasztása

A kutyák királya, a királyok kutyája

Szerző: | 2021. május 25. | Portré | Címkék:

Ki ne ismerné a komondort, az egyik legősibb és legjellegzetesebb magyar kutyafajtát? Sajátos megjelenését és habitusát megőrizte az elmúlt évezredek során. Több más fajtával együtt a honfoglalás idején kerülhetett a Kárpát-medencébe, főleg pásztorok és juhászok alkalmazták őket mint a csordák, nyájak védelmezőjét s hű kísérőjét.

A komondor

A magyar nyelvben már századokkal ezelőtt felfedezhető e kutyafajta. Kákonyi Péter 1574-ben az Astiagis király históriájában említi a „kamondort”. Comenius, a „nemzetek tanítója”, az 1841-ben megjelenő Orbis sensualium pictus quadrilingvis című művének „A barommal való bánás” című fejezetében ír a komondorról: „Az ihász (juhász) legelteti a nyájat, fölkészülvén tönlő-síppal és táskával (málhával) az mint pásztorbottal is tartván maga mellett a komondorebet, ki fel-fegyverkeztetett (meg-oltalmaztatott) a farkasok ellen szeges-örvvel.”

Az ősi fajták esetében régre nyúlik vissza az elnevezésük – ahogy ez a komondor esetében is így van –, még az is elképzelhető, hogy a komondorkedvű tájnyelvi kifejezés is a fajtára utal: komor, mogorva, haragos – ami tulajdonképpen egy betolakodó szemében jellemzi is ezt a kutyafajtát.

A feltételezések szerint a kunok lakta vidékek pásztorkutyája lehetett. Több legenda is kapcsolódik a komondor származásáról. Az egyik szerint a 10. században pásztorok válogatták ki farkaskölyökalomból a leginkább kutyaszerű egyedeket. Őket kiképezték a nyáj körüli munkákra, és keresztezték más honos ebekkel. A másik legenda alapján a komondor az ovcharka (kaukázusi juhászkutya) közvetlen leszármazottja. A termete és jelleme legalábbis erre utal: robusztus, karakán, éber, domináns, erőteljes, nyugodt, gyors és erős.

Különleges külsejét a szélsőséges időjárási körülmények alakították, a forró nyár és a hideg tél. Bundája termosztátként működik, az erős környezeti viszonyokhoz így könnyedén alkalmazkodik. Nem vedlik, az elhalt szőrszálak alkotják a nemezes, szalagos, zsinórokhoz hasonlatos „köpenyét”. Többek közt ennek köszönhető, hogy ellenálló szervezet, az időjárási viszontagságokat jól tűrő alkat jellemzi.

Jellegzetes bunda

A zord külső érző szívet takar. A komondor családcentrikus, mivel évszázadokon át legtöbbször az emberek és állatok közelében húzta meg magát, s óvta a táborhelyet. Őrző-védő beállítottsága a vérében van, félelmet és ellentmondást nem tűrő módon vigyázza a családot. A komondor nehezen tanítható, idomítható, makacs természettel megáldott kutyafajta. Cselekedni ösztönösen szokott, ezért nem is szükséges számára az őrző-védő oktatás.

A nagytestű nyájőrző kutyát rengeteg megnevezéssel illették a múltban. Hívták gubancos magyar juhászkutyának, selyemszőrű farkasebnek, pusztai komondornak, lompos szőrű komondornak, bagolyszemű komondornak vagy egészen egyszerűen komondornak.

A kuvaszt és komondort nagyon sokáig egy fajtaként tartották nyilván a leírások és elnevezések alapján. Dr. Raitsits Emil 1924-ben megjelenő A magyar kutyák (A magyar pásztor- és juhászkutyák származása, története, leírása és tenyésztése) című írásában kifejti többek közt az ebek táplálására, ápolására, és a gyakoribb betegségek elleni védekezésre vonatkozó fontos tételeit. Művében kitér továbbá a kuvasz és komondor közti megkülönböztetés kérdéskörére: „…osztályozás szerint vannak ebfajtáink között: komondorok (lompos, helyesebben fürtösszőrűek), kuvaszok, köznéven egyes vidékeken bundásoknak nevezett nyíltszőrzetű ebek, melyeket sajnos simaszőrű komondornak is minősítenek!”

A szalagos bundájáról már messziről felismerhető, erőteljes megjelenésű őrző-védő kutya ritka kincsnek számított, csak kevesen tenyésztették őket Magyarországon. Mi sem bizonyítja jobban az állítást, minthogy az 1899-ben megrendezett szegedi országos kiállításon csupán egyetlen példányt mutattak be. 1909-ben az említések szerint kihalófélben, veszélyeztetett fajtaként tartották nyilván.

Hűsölő komondor

1924-ben a magyar fajták közül elsőként alakult tenyésztőszervezete, 1935-ben pedig az első standardját is megalkották. Anghi Csaba munkája alapján készítették el a fajtaleírását, amit 1960-ban fogadott el a Nemzetközi Kinológiai Szövetség. A jelenlegi állomány és standard alapját Kovásznay Zsigmond üllői tenyészetének lompos szőrű komondorai képezik.

Robusztus termetű, marmagassága 65-70 centiméter, súlyában szintén tekintélyparancsoló, 36-61 kilogramm. Fehér szőrzete kettős, hosszú, nemezes jellegű, ami durva fedőszőrből és puha, gyapjas aljszőrből áll. Átlagéletkora: 10-12 év.

Az egyre kevésbé keresett kutyafajták között szerepel a komondor. A hagyományos szerepét már nehezen tölti be, lakásban nem tartható, a szabadban érzi jól magát. Külföldön is ismert fajta, Németországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Hollandiában és Oroszországban keresik őket a leginkább. Belső tulajdonságai miatt a család igazi tagja, megbízható, lojális és egészséges. Különleges szépsége, tekintélyt parancsoló jelleme és hűséges természete miatt nevezik a kutyák királyának, a királyok kutyájának.

Legfrisebb bejegyzések

Kebtanoda kutyasport egyesület
Meggypiros mezben
Nemzeti Értékek Könyvkiadó