Oldal kiválasztása

Többféle kihívásnak megfelelni, nagy szívvel

Szerző: | 2021. április 25. | Nektár | Címkék:

Hehl vagy Héhl? Már a kétféle írásmód is rámutat arra, hogy a történelem nem mindig volt kegyes a családhoz. „A kitelepítéstől félve az egyik felmenőm előkapott egy ékezetet. Tragikomikus, hogy ez mentette meg. Mi persze svábosan, ékezet nélkül írjuk, a boraimra is így kerül a nevem, de hivatalosan, anyakönyvileg ott van az é az e helyén” – magyarázza Héhl István a kettősséget. Svábok is voltak, kulákok is voltak, így az ékezet se segített mindig. Ő maga villányi, a felesége kisharsányi. István, vagy ahogy mindenki nevezi, Isti, híresen jó hegybíró volt Kisharsányban, és nagyon jó hírű borász volt több helyen, legutóbb a nagy svunggal induló Halasi Pincészetnél.

Szöget is ütött a fejünkbe, hogy Halasi egészen izmos borokat készíttetett, a Hehl-borok viszont inkább mondhatóak dallamosnak, és hát mindkét stílus Istihez köthető. „Szerintem ez a normális. A Halasinál azt a koncentrált, komplex anyagot várták el tőlem, a sajátomat meg olyanra formázom, amilyennek én szeretem. Szakma ez, amelyben többféle kihívásnak kell megfelelni.”

Az apai nagyapa árvagyerek volt, így csak azt lehet tudni, hogy bányászként néhány sor szőlőt művelt, amit aztán átvett a fia. Anyai ágon Mohács környéki svábok a felmenők, ők is ismerték a szőlőt, de az első igazi szőlész-borász a most 46 éves, mindig mosolygós, tettre kész Isti. Jelenleg nyolc és fél hektár területet művel. Ahhoz képest nem kevés, hogy 2017 elején jött el a Halasi Pincészettől. Muscat ottonel, tramini, rozé, merlot és vörös cuvée egyelőre a választék. A klasszikus családi vállalkozásban a gazda édesanyja és felesége a háttérmunkálatokban jeleskedik, ő maga pedig fogadja a vendégeket. „A tisztelet az ősök iránt, a hagyomány szeretete, és az a kis huncut sváb jókedv, ami legfőképp jellemezhet minket” – foglalja össze a legfontosabb tudnivalókat.

A 2016-ban nyílt, igényes vendégház 12 szobája közvetlenül a gangra nyílik. Itt, a régi főépületben van egy társalgó, ahol borozni, falatozni lehet. A telek hátsó frontján található a feldolgozó és a pince. „A nálam sokkal jobban eleresztett Halasi úrnak öt év kellett a neve bevezetéséhez, nekem biztosan szükségem lesz nyolc-tízre” – vált át kicsit pesszimistára. Szerintünk a szép birtok, a különleges udvarház és a borok magas színvonala, no meg Isti előélete rövidebb piaci bevezetést ígér.

Hozzátesszük, a gazda előnyére válik, hogy nem retten meg a saját árnyékától. A felkapott Bocorban például rajnai rizlinget telepített. „Voltam én minden, leginkább hülyegyerek” – mondja nevetve. És biztosak lehetünk abban, hogy az a rajnai is nagyon rendben lesz.

A hordói között járva megemlítem, hogy dolgozott Szigetváron a Trust kádárüzemében, tehát a fával is jó barátságban van. Érdekes választ kapok: „Autodidakta módon lettem szőlész, de nem értek a növényvédelemhez, a borhoz értek ugyan, de nem tudok tárgyalni, nem tudok brandet építeni, nem vagyok jó marketinges, de azt tudom, hogy van egy nagyon jó családom, 12 szép szobám, ami hétvégente mindig tele van, az első évben tízből tízet kaptunk a Bookingtól, a másodikban 9,7-et. Ja, és van egy nagy szívem.”

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

Mi, svábok
Ópusztaszer hazavár
A nagy borkönyv