Oldal kiválasztása

Riczu Tamás felelősséget vállal minden kortyért

Szerző: | 2021. május 19. | Nektár | Címkék:

Két szakács ugyanazt a receptet egészen másként készítheti el: az egyik korrekt ennivalót rak az asztalra, a másik művészi alkotást. Érzék, tehetség kérdése. Nos, Riczu Tamás a született tehetségek szűk táborába tartozik, aki jó alapanyagból képes kiváló bort készíteni, kiválóból pedig szenzációsat. A borászat ugyanis arányteremtő mesterség, amelyben döntő szerepe van annak a szüretközeli folyamatnak, amikor a gazda a sorok között járkálva a szőlőszemeket kóstolgatja, s elhatározza, hogy milyen utat szán az így megismert alapanyagnak. A szaktudás mellett döntő szerepet kap az érzék.

„A felmenőim csak a helyben szokásos és kötelező mértékig foglalkoztak szőlővel, főleg fehérrel. Gyerekként ott kellett lenni a közelükben, így unaloműzésként kértem magamnak egy kiskertet cseresznyefával, virághagymákkal, zöldséggel és szőlővel. Amikor kamaszodtam, hogy bebizonyítsam, milyen erős vagyok, elkértem a rotációs kapát. Aztán persze, ha már bizonyítottam, kötelező lett. A borászkodásból csak a szüreti hangulat kapott el. S így volt ez egészen addig, amig Wunderlich Lojzi veje nem lettem” – foglalja össze a kezdeteket Riczu Tamás.

A családi összedolgozás egyik fontos eleme volt, hogy a vendégeket az ifjú pár, Tamás és Dia fogadta, kóstoltatta a jammertáli pincében. „Zavart, hogy nem tudtam minden kérdésre szakszerűen válaszolni, ezért hozzáolvastam, de ez sem elégített ki, így beiratkoztam a villányi szakiskolába.” 2000-ben kezdődött a szőlészeti-borászati képzés, Riczu Tamás ott ült az iskolapadban többek között Günzer Tamással, a szekszárdi Sebestyén Csabával, Komáromi Gáborral (Szőlősgyörök, Szent Anna Borház), Raffael Péterrel (Polgár Borászat és Vinatus). Ez azért is fontos adat, mert a borászok gyakran kérnek tanácsot egymástól, és sokat érhet a régi jó kapcsolat.

„Kívülről nézve úgy tűnhet, hogy rozét könnyű készíteni, míg a vörösbor nehéz feladat. Hát épp fordítva, s erre tanúim a volt osztálytársaim is, akikkel elég sokat konzultáltunk. A rozét egy figyelmetlenséggel el lehet rontani, a kékszőlőből viszont tisztességes feldolgozással jó vörösbor lesz. 2002-ben még Lojzi neve alatt gyönyörű rozét készítettem. Megnyertem vele a fajta országos borversenyét. Megjegyeztem a termőhelyet, a technológiát, a fajélesztőt, szóval mindent, de azóta sem sikerült elérnem azt a szintet” – mutat rá egy érdekes körülményre.

Borsor

2003-ban volt az első saját szürete. Aki ma ismeri a nagy, telt, bársonyos, komplex és mégis kedves Riczu-borokat, nehezen hinné el, hogy eredetileg kevés kékoportó mellett évekig csak a kétféle rizling, a muscat ottonel és a chardonnay zöldellt a kis birtokon, s a kezdetek után mindössze egy kis kékfrankost telepített melléjük. Aztán persze jöttek a francia világfajták és a 2009-es évjárattal az áttörés. Ekkor szólalt meg teljes erővel a saját hang. A még ma is elérhető lévő Riczu–Stier palackok, no meg Tamás megerősítése is arról vall, hogy 2010-től 2015-ig sikeres időszak volt a Stier Istvánnal való együttműködés. Azóta Auer Ágota az üzlettársa, aki egyben az élettársa is.

Ági és Tamás

2015-től növényvédőszer-mentesen dolgoznak a szőlőben, és biokontrollált segédanyagokat használnak az erjesztéshez. Karcsúsodott a túl széles szortiment. Az ötféle szőlőből (olaszrizling, kékfrankos, merlot, cabernet sauvignon, cabernet franc) hatféle bor készül. Villányi Classicus besorolású az olaszrizling fajtabor, a kékfrankos-merlot házasítású rozé, valamint a Kikerics keresztnévre hallgató kékoportó. „A portugieser, hagyományos nevén a kékoportó, Márton-nap után szinte eladhatatlan volt, ezért adtam neki a csak Villányban termő virág nevét. És jól fogy.” A három prémium bor mindegyike igazi egyéniség. A kékfrankos bársonyosan meggyes és telt, megmutatja, mit is tud ez a fajta. A Symbol cabernet sauvignon alapú házasítás, tulajdonképpen a termőhely nagyságának és a borász kreativitásának a közös jelképe. Cseresznye, csokoládé és vanília. A Villányi Franc e komplex fajta csúcsformában lévő kiteljesedése érett tanninokkal, gyümölcsösséggel és fűszerességgel. Nem véletlenül kapta meg a helyi borbíráló bizottságtól a Super Premium minősítést.

100% Franc

„Fontos volt felismernem, hogy a vegyi alapú növényvédelem tulajdonképpen legyengíti a szőlő önvédelmi képességét. Nem kényeztethetem drága gyógyszerekkel, ha közben képtelen önmagától az ellenállásra. A biológiai növényvédelemmel komoly önvédelem alakul ki a szőlőben a betegségekkel szemben.”

Riczu Tamás 1973-ban született, nagy neve ellenére is a fiatal borászok közé tartozik. Mégis van bőven tapasztalata ahhoz, hogy pályafutása további szakaszaihoz fontos döntéseket hozhasson: „Két lényegi dolgot látok. Az egyik az, hogy bio szemlélettel kell dolgoznom. A másik, hogy meg kell mutatnom, mit tud igazán a kékfrankos. Maximum ötvenezer palack bort szeretnék kihozni évente. A prémium vörösbort úgy képzelem el, hogy személyes kapcsolatot alakítok ki minden tőkével. Csak azt vállalom, amit át tudok látni. Én metszek, én is teszem kartondobozba a bort. Száz százalékig felelősséget vállalok minden kortyért.”

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

Ópusztaszer hazavár
Patikák és patikusok
A nagy borkönyv