Oldal kiválasztása

Közel tízéves a történet, ám nagyon élénk. Palicson jártam Bóni Lászlónál, aki pálinkában világklasszis, borban „csak” Európa-klasszis. A DiBonis márkanév alatt.

Szóval Lászlónál járva belekukkantottunk néhány hordóba. Nála az amerikai tölgy vált be, finom fűszerezettséget, kicsi kókuszt kap a fától a bor. Nagyon élveztem a szürcsölgetést, mert öt-nyolc éves borokat, majdnem kész finomságokat kóstolhattam, és így a sok fa és az erős tannin helyett igazi ízeket és zamatokat érezhettem. És volt ott két 500 literes hordó, amit elölről, hátulról, délről és északkeletről is megkerültünk, de valahogy nem akart lepattanni róluk a dugó.

„Hát ez meg mit rejt?” – kérdeztem Lászlót. „Ezt a végére akartam hagyni” – mondta, és mert a végén jártunk, új pohárba szippantott egy aranysárga bort. Színében az új típusú aszúkat idézte, mozgása is tekintélyt árasztott. Illatában méz, mezei virág, birs volt, szájban valami elementáris komplexitás, amelyben a gyógyfüvek, a birs, a citrusok, a muskotályos szőlő és a vibráló mineralitás keveredett. Van a köves jegynek egy olyan megnyilvánulása, amikor a mineralitás egy darab súlyos kőként zuhan bele a gyümölcsös aromák függőágyába. Nem mutat benne jól. És van olyan is, amikor a kő kicsi csillanó fényként jelenik meg, érintésnyi, leheletnyi napocskaként legszebb álmaink csendes vizén. Hát én ezt éreztem akkor, és biztos voltam benne, hogy életem legjobb borát kortyoltam.

Generosa volt – Somlóról. Sic.

Ez a sorozat azért születik, mert a Kárpát-medence minden egyes négyzetmétere, talpalatnyi földje alkalmas a szőlőtermesztésre. Mindazok bűnt követnek el, akik megtehetnék, de nem tesznek eleget a magyar borkultúra visszaerősödéséért. Azokról beszélek, akik nem viszik be a közoktatásba, a vendéglátó-ipari (felszolgáló, szakács, menedzser) szakközépiskolákba, a szakirányú főiskolákra kötelező tananyagként a borkultúrát; akik fölöslegesen kidobott milliárdokkal akcióznak el a szélben üres „igyál bort” szlogennel, ahelyett, hogy valódi és hatékony edukációt folytatnának most és azonnal.

Mert, kérem szépen, nekem és a hozzám hasonlóknak tízszeres energiánkba kerül, hogy borkóstolón elmagyarázzuk újra és újra, mi az értéke a magyar szőlőnemesítésnek (hát még a filoxéra környéki ügyekkel együtt, Telekivel, Mathiásszal, ripáriával, kecskeméti alanyteleppel); mi a szerepe a hordónak a bor érlelésében; miért tobzódik ilyen hihetlen gazdagságban a hazai szőlészeti ágazat; miért katasztrófa az, hogy az apák nem tanítják meg bort inni a fiaikat. Mert az egyik oldalon ott van, hogy 1800 szőlőfajtát őriznek a Pécsi Kutatóintézetben, ugyanakkor tízből kilenc húszéves magyar férfi nem tud elmondani egyetlen összetett mondatot sem a kövidinkáról vagy a kadarkáról, de még az olaszrizlingről sem. És ez mind benne van abban, hogy én a világ legjobb pálinkafőzőjénél, Szabadka külsőn, egy Móron, majd Kecskeméten nemesített szőlőfajta somlai megvalósulásától könnyekig elérzékenyülök, ugyanakkor kétségbeesek attól, hogy nem értem, miért nem lehet normálisan beszélni a magyar borról a bor országában.

Egy átlagfrancia mindent tud a poharába kerülő borról. Mindent. Azt, hogy mit kell elvárni a termőhelytől és a fajtától. Az átlagmagyar? Zavarban van. Így, alapok híján a rendkívülit sem értheti.

A generosa többéves kutatói tevékenység eredményeként hivatalosan 1951-ben született a Móri borvidéken a piros tramini és az ezerjó fajták keresztezéséből, Bíró Károly nemesítői munkássága révén. Ezután a hibridek a kecskeméti kutatóállomásra kerültek, ahol Kurucz András, 1976 óta pedig dr. Hajdu Edit vezetésével folytak a kiértékelések. 2004-ben kapott állami minősítést „generosa” néven. Bőtermő, bírja a szélsőséges időjárást, magas cukorfokra képes, bora illatos, íze zamatos, de visszafogott. Mintegy 500 hektáron termesztik a Hajós-Bajai, a Kunsági és a Móri borvidéken. Egyik legjobb művelője, Frittmann János szerint a burgundiai kultuszbort, a Chablis-t megszégyenítő komplexitású érlelt fehérbor készíthető belőle.

Frittmann Generosa 2020

Tessék utánanézni!

*

A kiemelt kép forrása: gyumolcspedia

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

Nemzeti Értékek Könyvkiadó
A nagy borkönyv
Patikák és patikusok