„Igazából legközelebb a hangtechnika áll hozzám” – mondja meglepő felütéssel Csupor Márton. Ő az a közkedvelt sörfőző, aki úgy tudott a hazai sörforradalom jeles alakja lenni, hogy évekig nehéz volt meghatározni az állandó előfordulási helyét. Mivel vándor sörfőző volt, igazi gerilla. Az 1989-es évjáratú fiatalember előtte hangtechnikusnak készült, ám 2010-ben kiköltözött Hollandiába, ahol másfél évet töltött. Az élet úgy hozta, hogy egy sörmúzeummal szemben lakott, ahol egyébiránt 75-féle sört mértek – mindegyiket külön pohárba, korsóba. Germán, belga, angol vonal.
„Be voltam itthon fásulva. Úgy voltam vele, ha az ember önállósodni akar, odakint kisebb rizikója van a nagybetűs életnek. Kint mosogattam, hotelszobát takarítottam, egy idő után bekerültem a konyhára, aztán egy másik városban jött a pultozás. A sörnek a fogyasztói oldalán álltam, de az ottani magas szint és választék később döntően befolyásolta a sörös pályafutást” – rajzol hátteret a Csupor Bier mögé.
Mondják, hogy a mesterek fejben főznek, sőt elküldik egymásnak a receptjeiket, és jókat isznak virtuálisan, meg is dicsérik a kollégát, hogy jókat húztam a receptedből, jólesett, küldenék neked néhány elméleti korsót, csak jól hűtsd be. „Tényleg van ilyen, a házi sörfőzők imádnak beszélni a kísérleteikről. Nekem is van hatvan receptem, ötpercenként új ötlet jut az eszembe, csak megvalósítani szinte sohasem tudom őket.” Az első receptje, az első főzet is jó volt, de ha most megkóstolná, nem lenne vele elégedett. Igaz, nagyon gyorsan elfogyott az a 450 liter, ami egy hétvégi forgalma egy nagyobb kocsmának.
Csupor szívesen beszél arról, hogy mi tette sörfőzővé. Alighanem a legtöbb forradalmár főzőt ugyanez mozgatta: sört készíteni férfias kísérlet, alkotás, kulturális tett, kapcsolatépítés. A krémesen fűszeres Thermo, a citrusos és bodzavirágos aromájú Tántorgó Paripa, a vaníliás, laktózzal készülő Valamipa és a keményebb, sötétbarna Bunny Hop sokak kedvence, ami kézzelfogható, szép célokhoz segítette őt.
