Oldal kiválasztása

Boxi, a fáradhatatlan legenda

Szerző: | 2021. május 08. | Nektár | Címkék:

Bock József legendás alakja a magyar borászatnak. Minden másként alakul Villányban, Szekszárdon, Egerben, sőt még Tokajban és az Alföldön is a rendszerváltás után, ha a sokat emlegetett nagy ötös nem vág bele az útba, és nem vállal annyit az út elején. Ennek a ma is tartó folyamatnak Bock József az „energetikusa”, mivel közel negyven éve hajtja előre saját magát, a családját, a munkatársait, csúcsborász kollégáit, és egész Villányt.

A pihenés nála szinte ismeretlen fogalom, bár szívesen eljár vadászni. Legfőbb kikapcsolódása azonban, ha borász kollégákkal végez elmélyült minőségellenőrzést, tehát ha borközelben van. Szívesen megosztja a tapasztalatait másokkal, és ő sem rest tanulmányútra indulni szakmatársakhoz. Kifogyhatatlan kíváncsiság, innovatív szemlélet, az élet szenvedélyes szeretete jellemzi. Kevés olyan borász él Magyarországon, akit szinte mindenki a becenevén emleget. Az idősebbek, a barátok és a kollégák megengedik maguknak, hogy Boxiként, mások Boxi bácsiként hozzák szóba Bock Józsefet, az életvidám, hatalmas energiákkal megáldott és a fantasztikus akusztikájú borkatedrálist építtető mesterembert.

Bock József egészen 1973-ig fizikai munkát végzett a sok kiváló borászt „felnevelő” helyi Mezőgépnél, ahol többek között Gere Tamás és Wunderlich Alajos is a munkatársa volt, majd gyártás-előkészítőként dolgozott. „Munka után, dologidőben a kollégák egymás présházába jártak át segíteni. Így, kalákában gyakoroltam én is a borkészítést, bár apám mellett is mindig akadt feladat a szőlőben vagy a pincében” – mesélt a kezdetekről a róla szóló portrékötetben.

Ha erről az időszakról kérdezik, Bock József mindig mosolyogva idézi föl a daliás múltat, amikor délután négyig gépész volt, vagy épp lakatos, azután pedig szőlész, borász, pincemunkás, mikor mire volt szükség. A mai birtokon szétnézve szinte hihetetlen a változás: a kétkezi munkás és a sztárborász élettere, sorsa között hatalmas a különbség. Ugyanakkor azt is érezni, hogy Bock József ma is két lábbal áll a földön, minden fejlesztését alaposan megfontolja, minden borát megtervezi, minden megnyilatkozását jól felépíti. A gépész múltat és a sztárborász jelent, amibe a véleményformálást és a határozott érdekérvényesítést is bele kell érteni, a borkészítés öröme köti össze.

Többen láthattuk azt a tévés riportfilmet, amelyben Boxi húz egy jót a borából, csettint egyet, és így kiált fel: „Imádom!” Ez a teljes önazonosság tartja egyben és repíti előre elképesztő invencióval a családi vállalkozást. Bock maga a bor, Bock maga a szőlő. Sőt, Bock maga a szomjazás: borra, tudásra, szenvedélyre, ételre, az életre. Bock József előképe Pantagruel, a Rabelais által egy népszerű ponyvaregényből irodalmasított nagyivó, aki tulajdonképpen a humanista életeszményt formálta meg.

Bock József szereti az embereket. Hatalmas baráti és tisztelői körrel rendelkezik. A megbecsültségért keményen megdolgozik, hetven fölött is reggeltől estig szőlőbe jár, pincét ellenőriz, kóstol, vendéget fogad, borestekre megy, részt vesz a villányi és az országos borászati életben, támogatja a kultúrát és a sportot, s ezek mellett sohasem felejti Istent és a szülőhazát.

A Bock családban erős gyökerei voltak a borkészítésnek, de maga Bock József csak 1992-ben rakta le a maga végleges szavazatát a borászkodás mellett. Bock ősei apai és anyai ágon is a XVIII. században bevándorolt sváb telepesek. A birtok mérete sohasem volt nagy, mivel a Bockok a szőlő mellett ugyanúgy foglalkoztak a paraszti birtok művelésével és állattenyésztéssel, mint az ország más területén élő sorstársaik. Ez a kicsi birtok apáról fiúra hagyományozódott, miként a borkészítés mestersége. 1946-ban mindent elvettek tőlük, és családjuk nagy részét is kitelepítették.

Az édesapa, Bock Antal ragaszkodott Villányhoz. „A kitelepítéskor néhány órán belül dőlt el az emberek sorsa. Édesapámnak egy háborús sérülés okozta tüdőgyulladás segített abban, hogy ne kerüljön szem elé. A siklósi kórházban feküdt, amikor itt, Villányban és környékén elhajtották a svábokat.”

Mindenkinek más sorsot írt a megbolondult idő: Bock Antal édesapját, édesanyját és nagyanyját kitelepítették Németországba, egyik húgát elvitték málenkij robotra a Szovjetunióba, a másikat viszont, mivel megházasodott és máshol lakott, békén hagyták. „Amikor apám visszajött a kórházból, a házba már be se tehette a lábát. Itt addigra már úgy összeuszították az embereket, hogy még alsógatyáért se mehetett be. Így elment a húgához, s nagyon nem tudta, hogy mit is kellene csinálni” – emlékezik a nehéz időkre Bock József.

Bockéknak 1850-től két hektár szőlőjük volt a Jammertálban. 1946-ban ezt a területet is, ahogy minden más ingatlant, elvették a családtól. „Akik megkapták, nem értettek hozzá. Így édesapám már 1953-tól visszabérelte és művelte a sajátját. 1958-ban végre visszavásárolhatta a terület negyedét.” Ez a mai birtok bázisa. A Bock borok e kis birtok visszavásárlásának esztendejétől, Bock Antal értő munkájának köszönhetően két évtizeden át nyertek érmeket a különböző helyi és országos borversenyeken. 1976-ban a Soproni Nemzetközi Borversenyen nagyaranyéremmel tüntették ki Bock Antal kékoportóját.

A Jammertálban

Bock József édesapja halála után, 1981-ben kezdett el önállóan bort készíteni. „Ez az önállóság persze azt is jelentette, hogy a barátok sokszor jártak át egymás pincéjébe segíteni. Ilyen rendszeres munka volt például a közös fejtés. Ha korábban apám kiadta, hogy mely borokat kell fejteni, akkor mi tisztán és szakszerűen elvégeztük a fejtést. Amíg apám élt, én mindig azt csináltam a szőlőben vagy a pincében, amit mondott. Az az ő birodalma volt, én csak segítettem.”

Bock, a műszaki ember, alapképzettsége szerint lakatos, de értett és ért ma is mindenhez, amiben fémek dolgoznak és fejtenek ki valamilyen erőt. Ez az érzék segítette abban, hogy amikor rotációs kapát vettek, azt ő irányította el a sorok közt. Később az új permetezőgép használata is a feladata lett. Szinte minden munkát önállóan is el tudott végezni, de csak édesapja halála után döbbent rá arra, hogy a borászat milyen magas szintű szervezőkészséget igényel.

A sztárborásszá válás egyik fontos állomása volt az oltványozáson keresztül kiszélesedett szőlészeti ismeret. A hetvenes években negyedmagával beoltott évi negyven-hatvanezer vesszőt, és még a kiiskolázást, a nevelést is maguk végezték el. Ez további érdeklődést váltott ki a szőlészet irányába. Megemlítjük, hogy az 1992-es, teljes üzemelésű kezdéshez képest nagyon hamar jött az 1997-ben kiérdemelt Év Bortermelője díj. Egyetért. „De mi itt Villányban mindannyian így kezdtük. Az első hullámunk már 1987-88-ban letöltötte a saját borait, s ezzel megelőztük a többieket, majd nagyokat lépve növekedtünk. A második hullámba öt évvel később vágtunk bele. Villányban minden férfi rendszeresen kóstol, de nem mindegy, hogy kitől. Amikor engem beválasztottak a szakcsoport intéző bizottságába, sok jó bort kóstolhattam. Hétfőnként mindig összegyűltünk és iszogattunk. Rengeteget tanultam akkor. Ez is közrejátszott abban, hogy némi előnyt szereztünk.”

Szüret

A fejlődés szinte megállíthatatlan. Szalag rögzíti Bock József gondolatmenetét 2001 januárjából: „Azt nem tudom, hogy mekkora az ideális birtokméret, csak azt tudom, hogy számomra mekkora a fölső határ. Én ezt huszonöt hektárban látom, kivételt képez, ha a szomszéd eladja a területét.” Ne feddjük meg azért, mert három évvel később már ötven hektár területtel rendelkezett! De ne is ragadjunk le a puszta számoknál!

„2004-ben mindenképp befejezem a fejlesztéseket” – mondta néhány évvel később, aztán ezzel is úgy járt, mint a 25 hektárral. Sebaj.

Bock József anno diszpécser, kooperátor, gyártás-előkészítő, művezető, üzemvezető beosztásokban gyakorolta az irányítás mesterségét. Volt, hogy kilencven emberrel dolgozott, mindig fémüzemben. „A barrique hordókat is szeretem, de tény, hogy a fém közelebb áll a szívemhez. Nézzük meg, milyen szépek ezek a koracél tartályok!” – inspirál valami ismeretlenre, miután lelepleztem a fémek iránti erőteljesebb vonzódását. „A fa melegebb, kedvesebb anyag, de ilyen szintű borászathoz már több fém kell, mint fa. Ha belegondolunk abba, hogy szeptember elejétől november közepéig szüretelünk, s közben végig ki vagyunk téve a borász legnagyobb ellenségének, az ecetbaktériumot ide-oda hordozgató muslincáknak, akkor azt is könnyen belátjuk, hogy a legjobb védekezés a tiszta, zárt rendszer. Fakádas erjesztés közben is meg lehet védeni a mustot, de sokkal nehezebb.”

A százméteres pince

Bock József szerint egy borászattól elvárható, hogy egyszerre többféle ízlésnek is meg tudjon felelni, ugyanakkor tekintettel kell lenni a tájra és a helyi hagyományokra. „Kell, hogy legyen könnyű, kicsit játékos, kedves bor is, de Villányban nem lehet csak ilyeneket készíteni. Egy villányinak legyen teste.”

Több ilyen házasítás születik a pincészetben. A családnevet hirdető Bock Cuvée-vel a gazda minden esztendőben lerakja a maga tantuszát Villány fejedelmi jellege mellett. De ott van a legnépszerűbb, Bockhoz mérten könnyedebb cuvée, az Ermitage (cabernet-k, merlot, pinot noir, portugieser, syrah). Külön kiemelendők a pincészet nagy válogatásai, mint a bársonyos Libra és az elegáns Capella Cuvée, amelyek válogatott dűlők válogatott terméséinek franc alapú házasításai, és csak kiemelkedő évjáratokban készülnek.

Számos fajtabor és több szőlőfajta dűlős vagy hordós válogatása jelenik meg a prémium kategóriában. Ezek közül a Villány legszebb dűlőiből válogatott, kizárólag merlot fajtából készülő, különleges minőségű Magnifico emelkedik ki. Rendkívüliségét a borász a névvel is hangsúlyozni kívánta, hiszen Il Magnifico Lorenzo Mediciről nevezte el (a latin magnifico magyar megfelelője nagyszerű, csodálatos).

„Villány talajadottsága, mikroklímája és dűlői olyan kivételes helyzetben vannak, hogy csodálatos tulajdonságú szőlőket tudunk termelni. Ezt jóformán csak elrontani lehet. Nekünk az a dolgunk, hogy életet adjunk annak, ami a szőlőben rejtőzködik. Nálunk az oportó is csodákat tud, a franc pedig szenzációs. Vétek lenne ráállni arra, amit Ausztráliától kezdve Chile, Dél-Afrika és Új-Zéland is tud. Nekünk egyedi cuvée-ket kell készítenünk, amiben a kevésbé elterjedt cabernet franc ad tartást” – mondta 2004-ben. S ebből azt is ki lehet olvasni, hogy a néhány éve villányi csúcsfajtaként kezelt francról ő már akkor tudta, hogy ide teremtette a Jóisten. Megjegyezzük, Tiffán Ede, a szellemi társ, akkor így fogalmazott: „Villányban a sauvignon-franc párharc egyértelműen eldőlt a franc javára.”

Előre tudták.

Bock József már két évtizede stílusteremtő borász, igazodási pont és példakép. Hiteles figurája és meghatározó személyisége a hazai borászati életnek. Mint írtuk, képtelen megállni, de még lelassítani sem képes. A termék portfólió kiszélesedett a gyöngyözőborral, a pezsgővel, a szőlőmag többféle feldolgozásával, finom törkölypálinkákkal, sőt néhány ajándéktárggyal is. Mindenképp értékelendő, hogy a dinamikus, proaktív marketinget kiváló minőségű weboldal és rendszeresen aktualizált Facebook-profil támogatja. Figyelemre méltó továbbá, hogy a pincészet a bormarketing és a beutazó turizmus szövetébe szőve számos kulturális eseményt szervez, és ő maga a vendéglátás bástyája a kiváló éttermével, valamint sokszínű szálláslehetőségeivel.

Az utóbbi két évben épült meg a szőlőmagüzemük – korábban bérben dolgoztatták fel –, ahonnan olaj és szőlőmagliszt, illetve tabletta kerül ki. A tabletta innováció eredménye, amiből a kutatások alapján napi két, egyenként 1,3-1,5 gramm súlyú darabot kell bevenni. Ezeket az alapanyagokat a konyhájukban is szívesen felhasználják, a szőlőmaglisztből lepényt készítenek. Csak az érett kékszőlőmagot dolgozzák fel.

Terveik között szerepel a szőlőfeldolgozó modernizálása, bővítése. Nem csak a saját területeiket növelték, de a szőlőfelvásárlás is nagyobb volumenű lett. Jelenleg mintegy 80 hektár saját ültetvényfelülettel rendelkeznek, s 60-70 hektárnyi területről vásárolnak fel.

Az utóbbi 7-8 évben nagyobb hangsúlyt helyeztek a Villányi Franc bevezetésére. Míg korábban ebbe csak a fekete-hegyi szelekciójuk került, azóta megszületett az Ördögárok szelekció is, a jövőben pedig a Makár szelekció a prémium vagy a szuperprémium besorolásban. A prémium boraikat igyekeznek „széthúzni”, azaz inkább kisebb sorozatokkal, dűlőszelekciókkal megjelenni a piacon.

Egy nagy bor

A vendéglátás fejlesztésére is nagyobb hangsúlyt helyeznek, négycsillagos szállodájukat negyvenszobásra fejlesztették. Wellness részleggel bővítették kínálatukat. Private vendégházukban két lakosztály, négy szoba, jakuzzi és szauna is várja a családi és baráti társaságokat. Elérték, hogy a vendégek nem csak egy éjszakát töltenek náluk. Újabban dűlőtúrákat is szerveznek, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek Villány adottságaival.

A generációváltás küszöbén állnak, Patrícia lánya az adminisztráció és Valér fia a borászat vezetésében segédkezik a cégnél. Lassan átadja a gyeplőt a fiataloknak, de a semmittevés nem az ő világa, így még sokáig találkozhatunk boros eseményeken Bock Józseffel.

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

Mi, svábok
Patikák és patikusok
Patikák és patikusok