Oldal kiválasztása

Borbély Tamás: a megtalált arány

Szerző: | 2021. július 11. | Nektár | Címkék:

Borbély Tamás a felmenőitől tanulta a borkészítést, ahogy többször is mondta, nem az anyatej nevelte, hanem a lopószár. Szülei 1981-ben telepítették a mai 23 hektáros birtoknak a központját. Ebben az évben született Tamás, aki leginkább az olaszrizlingben mélyül el, de otthon van minden badacsonyi fajtában.

Egy beismerő vallomással kell kezdenem: nem rajongok a puszta kőért, a bazaltbort egyenesen a kő győzelmének érzem a gyümölcs fölött. Így aztán már arra is érzékeny vagyok, ha 7:3-ra nyer a kő a szőlő ellen, és a 6:4-nél is csak enyhe az elégedettségem. A jó badacsonyi (somlai, tokaji) nálam ott kezdődik, amikor a terroir (talaj, klíma, termesztési hagyomány, fajtaválaszték) egésze mutatkozik meg. És itt nem győzöm hangsúlyozni, hogy a terroir nem csak a talajt vagy bővebben a területet jelenti, hanem a megtermelt szőlő teljes környezetét, benne a tradíciók irányította borászati kultúrával, fajtaválasztékkal és az érlelés hagyományaival.

A kéknyelű legyen kéknyelű, azaz karakteres bor, akiben a savgerinc mellett ott nyújtózik a mineralitás oszlopa. Ha ilyen a szerkezet, s mindezt harmóniába fűzi a kulturált hordós érlelés, akkor meg lehet érteni, sőt szeretni ezt a hungarikumot, amit ráadásul csak egyetlen borvidékünk mondhat magáénak.

És az olasz legyen olasz, nyisson almával, a háttérben egy kis körtével, zárjon keserű mandulával, s ha ezek a finomságok egy bazalttálon kínálják magukat, akkor örömmel falatozunk belőlük.

És a szürkebarát eleganciáját hagyja érvényesülni a kő, járja át, tegye feszessé, hangsúlyozza a szőlő szép szövetét. Ha így tesz, ott áll majd az elbűvölt borissza, és azt mondja, ez egy gazdag, szerethető, kulturált világ, akár gyönyörű kincsünk, a Balaton.

Többször volt módom rácsodálkozni erre a nagyon finoman hangolt harmóniára. A házasítások telitalálatok, a poénok ülnek („fröccsnek is jó”), a gyöngyözőbor üdít és frissít. (Jöhet a nagy dobás, a pezsgő!) Borbély Tamás mindig is jó érzékű borász volt, tehetségét nem lehetett elvitatni. A szakma folyamatosan figyelte, mire képes ez a fiatalember, aki az Év Bortermelői között néhány nagy öregnek nemhogy a fia, egyenesen unokája lehetne. Aztán egyszer belépett azoknak a nagyoknak a szűk táborába, akik egyszerre képesek visszaadni a termő táj sajátosságait, és önálló stílussal bort készíteni.

Az Év Bortermelője 2020-ban

Ennek a stílusnak az adottságok harmóniája, a finom arányteremtés, valamint a kimunkált hordótechnika a sajátja.

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

Meggypiros mezben
Mi, svábok
Kebtanoda kutyasport egyesület