Budapest óbudai részén, Csillaghegy és Ürömhegy között haladva érkezünk Aranyhegyre. Nyugodt, csendes, kisvárosi hangulatú része ez a lüktető nagyvárosnak. Olyannyira, hogy a Lehmann Pékség és Sörfőzde szomszédságából, egy lovardából kiszabadult ló üget éppen a Pomázi útra vezető felüljárón. Az Aranyhegyi úton megáll pár percre az élet, az autók és buszok leállnak.
A Lehmann Pékség hangulata is azt a békebeli, vidéki nyugalmat árasztja, amellyel ma már ritkán találkozunk a fővárosban. Igen, pékség, hiszen Lehmann Imre eredetileg péknek tanult, s édesapja nyomdokaiba lépve tanulta ki a kézműves szakma fortélyait. Igaz, a bolt indulása nem volt egyszerű. A ’80-as években ugyan már engedélyezték maszek boltok nyitását, de kellő türelemmel és kitartással kellett rendelkezni hozzá. Idősebb Lehmann Imre 1982-ben határozta el, hogy önálló útra lép pékmesterként. Négy éven keresztül járta a hivatalok útvesztőit, mire, minden engedélyt megkapva, 1986-ban kinyitott. De még ekkor is azt mondták neki, hogy harminc napon belül bontsa le, amit épített. Végül mégiscsak elindulhatott a bolt az Aranyhegyi út elején, ám a kezdeti sikerei után a ’90-es években már kezdett leszálló ágba kerülni. Ekkor egyre több áruház és bevásárlóközpont jött létre, amely nem kedvezett a kisboltoknak.
Egy kiállításon járva találkoztak a sörfőzéssel, és végül úgy döntöttek, üzletágbővítésként kipróbálják ezt az irányt. Hiszen a kézműves mesterségek közel állnak hozzájuk. Ahogy a pékségük őrzi a tradicionális, hazai ízeket és recepteket, úgy a sörfőzésben is megpróbálták a kisüzemi módszert. A HBH Kft.-től vásárolták meg a berendezést, akik teljes kitelepítést, összeszerelést, szervizt végeztek, olyannyira, hogy mai napig számíthatnak a segítségükre mindenben. A gépek már 1998-ban megvoltak, de a szabályozás éppen nem kedvezett az indulásnak. Ötmillió forint jövedéki biztosítékot kellett volna letenniük. 2000-ben ez lecsökkent egymillió forintra, ezért úgy döntöttek, itt az ideje az új üzletág beindításának.
Alumínium tartályaik vannak, 10 darab 1000 literes, így tudnak tárolni, viszonylag ritkábban kell főzniük. 2001-ben palackozót vettek, félliteres, literes és kétliteres kiszereléseket készítenek. A boltjukon kívül néhány éve az óbudai piacon is árusítják a söreiket, amelyek kisüzemi viszonylatban kedvező árfekvésben elérhetőek. A hordós változatot a viszonteladó partnereik szállítják ki fesztiválokra, rendezvényekre.
A receptúrákban szintén kaptak segítséget a HBH-tól, az első években egy világos sörrel indultak. 2003-ban bővítették a kínálatot egy barna sörrel. Azóta is ezt a két sört készítik, ahogy Lehmann úr mondja: „nem mentünk bele a modern sörökbe”. Kapacitásuk sem lenne rá, hiszen nővérével, Máriával ketten visznek mindent a boltban, s az édesapjuktól megörökölt és átvett pékség napi feladatokat ró rájuk. A kasszában is Lehmann úr ül, és szolgálja ki a jellemzően törzsvevőkből álló vásárlóikat, akik elsősorban a friss, hazai pékáruért jönnek, de megtalálnak itt minden alapvető élelmiszert. És persze a hűtőben az Aranyhegyi söröket.
