Oldal kiválasztása

Eisenhoffer, az első profik egyike

Szerző: | 2021. augusztus 10. | Meggypiros | Címkék:

Közép-Európában a labdarúgás az identitás terepe lett a Monarchia szétverése után. Három központ, Bécs, Prága és Budapest versengett egymással a futballhatalmi pozícióért. Soha nem látott tömegek jelentek meg a stadionokban, és óriási pénzek fordultak meg a sportágban. Az egyre nagyobb méreteket öltő játékoskereskedelemben élen járt néhány cionista klub, például a Hakoah Wien vagy a Makkabi Brno. Ehhez tudni kell, hogy a Trianonnal összetákolt új államban, Csehszlovákiában nem indult egységes labdarúgó-bajnokság. Volt egy cseh, egy szlovák, egy német és egy zsidó liga. Utóbbiban prágai és brünni csapatok indultak. Elég sok magyar játékossal, köztük Eisenhoffer Józseffel, akiről így ír a Meggypiros könyv:

Eisenhoffer József (Budapest, 1900.11.08. – Budapest, 1945.02.14.)

Válogatottsága: 8 (7)
1920: GER-HUN 1:0. 1923: HUN-SWE 2:1 (2). 1924: HUN-ITA 7:1 (1), HUN-AUT 2:2 (2), SUI-HUN 4:2, HUN-POL 5:0 (1), EGY-HUN 3:0, FRA-HUN 0:1 (1). Mérlege: 4-1-3
Klubjai: Kispesti AC (1917-1922), Makkabi Brünn (kölcsönjátékosként, 1922-1923), Ferencvárosi TC (1923-1924), Hakoah Wien (1924-1926), Brooklyn Wanderers (1926-1928), New York Hakoah (1928-1929), Brooklyn Hakoah (1929-1929), Brooklyn Wanderers (1929-1931), Hakoah Wien (1931-1933), Olympique Marseille (1933-1941).

1924-ben a kontinensen elsőként Ausztriában bevezették a profizmust, a Hakoah pedig újabb magyar játékost igazolt: a párizsi olimpiát is megjárt Eisenhoffer József a Makkabi Brnóból érkezett Bécsbe. A klub bekerült a sporttörténelembe: a hat, alapembernek számító magyar labdarúgóval (Fábián, Eisenhoffer, Schwarz, Hess, Guttmann, Nemes) megerősített csapat megnyerte az első osztrák profi bajnokságot. Eisenhoffer nyolc válogatott mérkőzésén hét gólt szerzett. 1924-ben elszenvedője volt az egyiptomi csapásnak (0:3 az olimpián), de az olaszok letaglózásának (7:1, 35 000 néző a Hungária úton) is. Ez volt a negyedik válogatott meccsünk Itáliával, a mérlegünk 3 győzelem és egy döntetlen. „Eisenhoffer kivételes lövőképességét ritkán csillogtatta ugyan, de gólja tanúja félelmetességének” – írta a balösszekötőről a nagy győzelem után a Nemzeti Sport. Ebben az évben került Eisenhoffer Bécsbe, majd 1926-ban a jobb fizetés reményében New Yorkba. Innen újra Bécsbe vezetett az útja, majd nyolc évig szolgálta az Olympique Marseille csapatát. Még 41 évesen is játszott. Visszavonulása után itt és a Lens-ban edzősködött. Budapesten bombatámadás következtében halt meg.

A Maccabi Brno csapata az 1920-as években

*

(Eisenhoffer a századfordulón megerősödő cionizmus egyik vezérgondolata, az „izomzsidó” megtestesült alakja. Max Nordau és az ismertebb Herzl Tivadar, két budapesti zsidó újságíró áll a program mögött. Nordau „Herzl mellett társalapítója a Cionista Világszervezetnek, ő szervezi az első, bázeli Cionista Világkongresszust 1897-ben. A másodikon vezeti elő nagy karriert befutott ötletét a ványadtan szövegek fölé görnyedő jesivabóhert-talmudistát felváltó izomzsidóság kultúrájáról, ezt a megfogalmazást is neki köszönhetjük” – írja a Mazsihisz honlapja. E program szellemében zsidó honfitársaink ezrei váltak élsportolóvá.)

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

Ópusztaszer hazavár
Meggypiros mezben
Patikák és patikusok