Kiskunhalas, 1928. 05. 03. – Budapest, 2010. 10. 01.
Válogatottsága: 25 (1)
1956: URS. 1957: NOR, BUL, URS, FRG. 1958: SCO, WAL, SWE, WAL, URS, YUG, ROM, BEL. 1959: YUG, GDR, SWE, YUG (1), SUI, FRG, ITA. 1960: ENG, SCO, YUG, AUT. 1961: CHI. Mérlege: 12-6-7
Klubjai: Kiskunhalasi Vasutas (1945–1950), Vasas SC/Bp. Vasas/Vasas SC (1950–1964)
Csak 22 évesen került az élvonalba, amikor a Vasas leigazolta. A Kiskunhalasról érkezett (akkor még) védő 1950. augusztus 15-én, a Latorca utcai Elektromos-pályán, a Textilesnek nevezett MTK ellen debütált új csapatában. Fél évtized is eltelt, mire megszületett az első nagy siker: a Bp. Vasas megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát, mégpedig mindkét „nagyot”, a Bp. Honvédot és a Bp. Vörös Lobogót is legyőzve. Akkor kezdődött a Vasas (bő) aranyévtizede, amelynek azonban Bundzsák Dezső az utolsó két évben már szakosztályvezetőként volt részese. Szenzációs rúgótechnika és kiváló szervező készség jellemezte. 1956-ban felejthetetlen döntőt vívtak a KK-ban a bécsi Rapiddal: a harmadik találkozón, a Népstadionban, több mint százezer néző előtt, 9:2-re győztek a piros-kékek. Bundzsák Dezső akkoriban volt élete legjobb formájában, pillére volt a Vasas első bajnokcsapatának, majd 1958-ban nagyszerű teljesítményt nyújtott a Real Madrid elleni Bajnokcsapatok Európa-kupája mérkőzésen, a Népstadionban is (2:0). 1957-ben újra KK-győztes lett. 1960–1961-ben és 1961–1962-ben bajnoki címet szerzett a piros-kékekkel. Univerzális futballista volt, azon kevés válogatott támadójátékos közé tartozik, aki még kapusként is szolgálta a Vasast egy félidőn át, a Csepel ellen. Ugyancsak 1961-ben és 1962-ben harmadszor, majd negyedszer is megnyerte az angyalföldiekkel a Közép-európai Kupát. Az utolsónál, a Bologna elleni döntő első mérkőzésen négy góljával segítette csapatát a fölényes, 5:1-es győzelemhez. A válogatottban különleges mérkőzésen mutatkozott be. 1956. szeptember 23-án, Moszkvában, klubtársa, Berendy Pál helyére állt be a második félidőben. Részese volt az egyetlen győzelemnek (1:0), amelyet a magyar futballválogatott a Szovjetunióban elért. Válogatottbeli karrierje az Aranycsapat szétesése után, közel a harminchoz teljesedett ki. Ő lett a következő korszak egyik vezéregyénisége, részt vett az 1958-as svédországi világbajnokságon is. 1959 decemberében egyike volt annak a hat magyar játékosnak, aki szavazatot kapott az Aranylabda-választáson (Tichy Lajos, Puskás Ferenc, Grosics Gyula, valamint két fiatal, Göröcs János és Albert Flórián szerzett még pontot). 1960 novemberéig már 24 válogatottságot számlált. Ám a hatvanas évek elején már csak egyetlen mérkőzésre került be a válogatottba, az 1961 végi dél-amerikai túrán Santiago de Chilében a házigazdák ellen elszenvedett, súlyos 5:1-es vereség egyik bűnbakja lett. Visszavonulása után itthon és külföldön (Görögországban és Egyiptomban) is dolgozott edzőként.
