Oldal kiválasztása

Brassó, 1912. február 26.–Budapest, 1992. szeptember 9.

Válogatottsága: 13/4

1940: ITA (1), CRO. 1941: YUG, GER, SUI. 1942: GER, CRO, SUI (1). 1943: SUI (2), BUL, SWE, FIN. 1948: AUT. Mérlege: 7-4-2

Klubjai: CFR Braşov (1928), Braşovia (1929), Clubul Atletic Oradea (NAC, 1929–1930), IAR Braşov (1930–1932), Clubul Atletic Oradea (NAC, 1932–1937), Venus București (1937–1940), Nagyváradi AC (1940–1944), Nemzeti Vasas (1944), Ferar Cluj (1945–1946), MTK (1946–1949).

Tizenhárom futballista játszott hajdanán, a húszas-harmincas-negyvenes években a magyar és a román válogatottban is, Bodola Gyula közülük azok közé tartozott, akinek az ottani válogatotthoz fűződtek nagyobb sikerei. 1931. május 10. és 1939. október 22. között 48 találkozón 30 gólt szerzett román színekben, 1931. november 29. és 1997. szeptember 10. között ő volt a román válogatott történetének gólkirálya, mindmáig harmadik a holtversenyben első Gheorghe Hagi és Adrian Mutu mögött.

A román csapattal szerepelt az 1938-as világbajnokságon is. Bukaresti klubjával, a Venusszal kétszeres bajnok, egyszeres kupagyőztes lett. A magyar bajnokságban legnagyobb sikerét az 1943–1944-es idényben érte el, amikor bajnok lett a Nagyváradi AC-val. Utolsó mérkőzését a román válogatottal a magyarok ellen játszotta, majd bő egy évvel később, 1940. december 1-én a világbajnok olaszok ellen góllal debütált a mi válogatottunk meggypiros mezében. Magyar színekben a legjobb mérkőzését az 1943. május 16-i, genfi, a svájciak elleni 3:1-re megnyert találkozón játszotta, a Kincses, Marosvári, Zsengellér, Bodola, Tóth III csatársor tagjaként két gólt is lőtt. „Csatársorunk legjobbja Bodola volt – írta róla másnap a Nemzeti Sport. – Az első perctől kezdve az utolsóig fáradhatatlanul küzdött. Tőle megszoktuk már, hogy mindenütt ott van és hogy labdáinak nagy részét hátulról hozza, most azonban talán eddigi legjobb teljesítményét is felülmúlta. Sokszor egészen a magyar kapu szájában láttuk és onnan indította el a támadást. De nemcsak hogy hátrament, hanem a másik oldalon is gyakran láttuk. Mindent okosan csinált és csupa ötletesség volt a játéka.”

A Dudusnak becézett belsőcsatár a háború vége után Kolozsvárra igazolt, a helyi vasutascsapatban futballozott, kellemetlenségei támadtak: megvádolták azzal, hogy a háború alatt a Gestapónak kémkedett. Miután tisztázta magát, jobbnak vélte újra Budapestre költözni. 1946-tól az MTK-ban futballozott, 1948-ban, 36 évesen még egyszer, tizenharmadszor bekerült a válogatottba is. 1949-ben fejezte be a pályafutását. Kompóti-Kléber Gábor, a negyvenes-ötvenes évek jeles szakírója, korábbi válogatott fedezet így értékelte Bodola futballista-pályafutását: „Minden idők legjobb magyar csatárai, Schaffer, Schlosser, Orth, Pataki, Sárosi dr., Zsengellér, Takács II, Turay, Toldi, Cseh II között 1950-ig igen előkelő helyet foglalt el. Univerzális tehetség volt.”

<a href="https://nqv.hu/szerzo/munkacsiimre/" target="_self">Munkácsi Imre</a>

Munkácsi Imre

újságíró, szerkesztő, az NQV főszerkesztő-helyettese

Legfrisebb bejegyzések

Meggypiros mezben
Ópusztaszer hazavár
A nagy borkönyv