Oldal kiválasztása

Guinness-rekord és költséghatékony működés

Szerző: | 2021. július 06. | Fókusz | Címkék:

Fekete címkét ragasztottak 1994. október 24-én, hétfőn minden kenyérre az orosházi Csizmadia Pékségben. A család és a dolgozók így emlékeztek meg a pékségalapító Csizmadia Lajos (55) és fia, Szabolcs (28) két nappal korábban, október 22-én, szombaton történt tragikus haláláról. Azon a napon helikopteres sétarepülésre mentek, azonban a gép rövid repülés után lezuhant, a kilenc utas és az ukrán pilóta a helyszínen meghaltak. Csizmadia Lajos órája 14 óra 57 percet mutatott, amikor végleg megállt. Ekkor már két éve üzemelt a pékség.

A pékség bázisa Orosháza-Rákóczi telepen, a Lenkey utca 125. szám alatt lévő családi ház volt. „Jobb lett volna valahol a városban megcsinálni a pékséget, de a férjem tősgyökeres Rákóczi-telepi ember volt, a városi pékség szóba sem jöhetett” – emlékezett vissza a pékség helyválasztásának körülményeire a ma 74 éves Csizmadia Lajosné, Sín Rózsa. „Sohasem felejtem el, 1992. január 16-án délután négy órakor sorban bekopogtattunk a szomszédokhoz, vittünk nekik kenyeret az első sütésből.”

Csizmadia Lajos kiváló kereskedő, de egyúttal nyughatatlan ember is volt, állandóan törte a fejét. Már a szocializmusban is vállalkozó volt. Újabb és újabb ötletekkel állt elő, miután 1965-ben megházasodott, a család is mindig vállalkozott valamire. Eleinte gyümölcsöt, almát, körtét, szőlőt termeltek, aztán csirkét tartottak, majd volt 3500 darab tojótyúkjuk, és volt időszak, amikor 2000 disznót hizlaltak sikeresen. Mind gondolkodásban, mind anyagilag fel voltak készülve tehát a kapitalista rendszerre. A család életében teljesen természetes volt az átállás az állattenyésztésről az élelmiszeriparra. A családfő ugyanis mindig a legjobban jövedelmező lehetőségeket kereste, ezt akkor egy pékség alapításában találta meg. „Kenyérre mindig szükség lesz” – mondta, és ez az egyszerű mondat mindenkit meggyőzött. Kereskedői tapasztalatai, kapcsolatai alapján a pékáru értékesítésének lehetőségét is pillanatok alatt átlátta, a rendszerváltás utáni munkaerő-piaci folyamatokat pedig villámgyorsan megértette.

Ezért nem féltek a hetvenmilliós hiteltől sem, tudták, mire képesek, hiszen a családfő vezetésével korábbi vállalkozásaik is nyereségesek voltak. Szisztematikusan láttak hozzá a beruházáshoz, melyet lépésről lépésre valósítottak meg. A termelés és az építkezés párhuzamosan zajlott, ahogyan nőtt a piac, úgy bővült a pékség is. A legelején csak kenyeret, kiflit és zsömlét sütöttek. Ezekkel a legalapvetőbb termékekkel építették ki a piacukat Békés és Csongrád megyékben, a legjobb időkben száznál is több partnerük volt. Csak ezt a családfő nem érhette meg. A tragédia után az addig háttérmunkát végző Rózsika nyakába szakadt a család és a vállalkozás minden gondja, a hetvenmilliós bankkölcsön törlesztésével egyetemben. Egy törékeny asszony vette át a vállalkozás vezetését, és kiállta a próbát, de bevallja, hogy nem tudta volna megoldani a helyzetet gyermekei segítsége nélkül.

Csaba és Szilárd mindenben édesanyjuk mellett álltak, és a pékség mellett együtt segítették Szabolcs árván maradt családját is. Ráadásul az unokák is akkor születtek sorban egymás után: Csaba gyermekei, Milán, Cintia és Vanda, valamint Szabolcs gyermekei, Richárd és Szabina. A cég fejlődése mégis töretlen maradt, az üzem teljesen kiépült, meghatározó péksége lett Orosházának és környékének. Termékeik kedveltek és ismertek voltak, vásárlóik szerették hagyományos, kovászolt eljárással készült kenyereiket és péksüteményeiket. Vágott cipójukat 2015. február 28-án felvették az Orosházi Értéktárba. Három termékük is tagja a HÍR Védjegyesek Klubjának: orosházi fehér kenyér (2015), az orosházi banán (2016) és az orosházi lakodalmas kulcsos kalács (2016).

Mindig aktívan részt vettek Orosháza közéletében is, a város nagy rendezvényének, az évente augusztus huszadikához kapcsolódó kenyérünnepnek zászlóvivői voltak a legelső rendezvénytől kezdve. Az ötödik fesztiválra készítették el első Guinness-rekorder kenyerüket, 2008-ban. Alagút kemencéjükből vezették ki óvatosan az egybesült kenyeret, de a terem rövidnek bizonyult, a falnál elakadtak, ezért kiütötték a falat, és házon kívül folytatták a kenyérfogadó állvány építését. Az első rekordnak áldozatául esett még a kerítés túloldalán cseperedő kökénybokor, melyet a szomszéd örömmel vágott ki, hogy szabaddá tegye a kenyérkígyó útját. A nagy sütés után nem befalazták, hanem egy ablakot tettek a nyílásba. „Azóta nem ég egész nap a villany a pékségben” – magyarázta a Guinness-rekord hétköznapi hozadékát Rózsika néni. Napjainkban kisebbik fia, Szilárd vezeti a pékséget, de a cég ügyeit továbbra is saját maga intézi.

A rekord felé vezető úton

*

Guinness-rekord I-II. – „Legnagyobb egybesütött kenyér”

I. 2008. augusztus 20. Orosháza, V. Kenyérünnep: 24,97 m hosszú, 154,8 kg, az alapanyagok súlya 176,2 kg.

II. 2011. szeptember 16. Budapest, Nemzeti Vágta: 31,40 m hosszú, 255 kg, az alapanyagok súlya 270,90 kg.

Mindkét rekordkenyér a Csizmadia Pékségben sült. Rekordhitelesítő: Sebestyén István.

<a href="https://nqv.hu/szerzo/ferenczrezso/" target="_self">Ferencz Rezső</a>

Ferencz Rezső

újságíró, szerkesztő, könyvkiadó, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese

Legfrisebb bejegyzések

Patikák és patikusok
Nemzeti Értékek Könyvkiadó
A nagy borkönyv