A patikusok jó emberek. Tiszták, ápoltak, alaposak és az átlagembernél óvatosabbak. Némelyiküknek aztán túl sok is ez a sok jó, ez a sok korlát, ők kedélyes iszogatással, kvaterkázással tompítanak a munkakör feszültségén.
A ma Komárom-Esztergom megyéhez tartozó, jellemzően löszös területen már a római korban is termesztettek szőlőt, de a török hódoltság idején a lakosság megritkulásával az ültetvények is tönkrementek. Később ismét jelentős termelővé és borexportőrré vált a borvidék, mivel a borok – magas savtartalmuknak köszönhetően – a hosszabb szállítást is jól viselték.
A jezsuita gyógyszerészeti kultúra kihatott a környéken élő paraszti gyógyítókra is. Mivel mindkét „szakipar” a mezőn vagy a kertben gyűjtötte a tapasztalatot, no meg az alapanyagot, tudásuk természetes módon ért össze.
A pincefalvak önálló rend szerint élték életüket. Ide a faluból csak a férfiak jártak ki, akik egymás segítése mellett egymás borainak megismerésében is számíthattak a közös értékek vállalására. A pincében tartott vallási vagy világi ünnepek a közösség megtartó erejét fokozták.
A németek ismerik azt a közmondást, hogy „Minden jó bor kíván egy csókot a fától”, ami azt jelenti, hogy a hordónak adnia kell valami pluszértéket, de ennek olyannak kell lennie, mint a csók. Határozott csókot ad a barrique, más nevein újfás, kishordós érlelés. A kiégetett tölgyfa kap itt szerepet.
A magyar sportnemzet, ezen nehéz lenne vitatkozni, ugyanakkor a lakosság kétharmada nem sportol még napi 10 percet sem, s mindössze 4,5%-a mondja magáról, hogy a hét minden napján végez testmozgást. A Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet Egészségjelentése az a bizonyos görbe tükör, amiben nem mutatnak túl jól a szikár számok.
Harmincas-negyvenes éveikben járó, nemegyszer magasan kvalifikált emberek tömegestül hiszik magukról, hogy gyakorló szobafestőként, tanárként, speditőrként, végrehajtóként, nulla sportvezetői és edzői tapasztalattal jobban tudják a futballt, mint azok, akik a gyerekeikért felelősséget vállalva a szakmát képviselik.
Pilinszky a vele készült beszélgetésekben többször említi Toldalagit mint szívéhez közel álló szerzőjét, sőt úgy is fogalmaz, hogy a Weöres Sándor, Rónay György, Juhász Ferenc, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes költői sorból, tehát a legkedvesebbek közül számára Toldalagi Pál emelkedik ki.
E sorokat a horvát tengerparton kezdtem el írni, aztán itthon folytattam. Nem bírtam ki ugyanis, hogy ne nézzek utána az Eurostat adatai között annak, milyen is az itteni férfilakosság mortalitási adatsora.
Van muníciónk. Teremtő múltnak hívják. Klebelsberg sporttörvénye hozta létre a játszótereket, mondta ki az olimpia megrendezésének és a nemzeti stadion megépítésének gondolatát. Ez a törvény kezdeményezte, hogy minden, legalább ezer munkaerőt alkalmazó cég köteles munkásai és egyéb alkalmazottai testnevelési szükségleteinek kielégítéséről (sporttér, fürdőhely, gyakorlóterem stb.) megfelelően gondoskodni.
Amikor külföldi edzők, sportszakemberek, sportújságírók úgy-ahogy megismerkednek a magyar sportközélettel, igen gyakran vetik fel, hogy mi egészen jellegzetes módon folyton a múltban élünk. Szerintem van erre magyarázat, mégpedig épp az, hogy végre szeretnénk megtudni, mi is történt velünk.
Sportnyelven: az acélosabb motiváció átírta a papírformát. De mi is ez a motiváció? Küzdeni tudás, akaraterő, a megalkuvás elvetése? Alighanem ezekkel a kifejezésekkel helyettesítenénk ezt az idegen eredetű kifejezést, holott a legpontosabb megközelítése az, hogy gondolkodásmód. Szemlélet. Amikor az ultrák azt üvöltik, hogy „Harcoljatok!”, azt kellene javasolniuk, hogy „Gondolkozzatok!” vagy „Váltsatok szemléletet!”