„...a mi vérünk alkonyodik a borban”
A történeti múltban, amikor minden kiejtett vagy leírt mondatnak, minden köszönésnek, bóknak, ellenkezésnek, szolgálatnak, gesztusnak, kóstolónak helye volt az időben és a térben, szóval, amikor még ablakot nyitottak egymásnak az emberek, akkor még képesek voltak értékelni a tüzes, esendő, fűszeres és asszonyosan lágy kadarkát.