„A hegyközség, a borvidék és a magyar borászat egyik legfontosabb feladata az elkövetkező időkben, hogy kialakítsa a Kárpát-medencei klíma által biztosított, egyedi ízvilágú, zamatú borokat. Erre óriási lehetőséget biztosítanak a régi és új magyar fajtáink. Természetesen a világfajtákat sem szabad elhanyagolni, de az egyediségünket mégis csak a mi fajtáink és klímánk határozzák meg” – összegzett nemrég Frittmann János.
Kunsági borvidék
Nyári emlékek októberben – 3.
Szentpéteri Attila és Szentpéteri Attila (apa és fia) évek óta elkötelezetten és elmélyülten foglalkoznak a néró szőlőfajtával. Csizmazia József és Bereznai László nemesítették ezt a kettős hasznosítású fajtát, de úgy is fogalmazhatok, hogy ez az egyetlen kék csemegeszőlő, amiből bor is készíthető.
Nyári emlékek októberben – 1.
Nem árt az átlagosnál nagyobb figyelmet szentelni a kövidinka sikerére, mert idehaza kettős tendencia figyelhető meg még mindig: miközben egyre több alföldi borászat készít egészen figyelemre méltó kövidinkát, s ezáltal újrateremt egy elfeledett hungarikumot, a másik oldalon tartja magát a slendrián, tapasztalat nélküli lenézés.
Béla Zoltán, a vakolóhomok és a nektár
Hogy milyen a stílus? Mindenekelőtt elegáns. Zoltánnál semmi sincs túlerőltetve, minden sav tűélesen van a helyén, minden aroma olyan, amilyen a bor nagykönyvében van megírva, minden fajta a saját szép gyümölcsösségében teljesedik ki.
Régi szelíd esték – 3.
A generosa többéves kutatói tevékenység eredményeként hivatalosan 1951-ben született a Móri borvidéken a piros tramini és az ezerjó fajták keresztezéséből, Bíró Károly nemesítői munkássága révén. Ezután a hibridek a kecskeméti kutatóállomásra kerültek, ahol Kurucz András, 1976 óta pedig dr. Hajdu Edit vezetésével folytak a kiértékelések. 2004-ben kapott állami minősítést „generosa” néven.