Kétezer évvel ezelőtt a mai Erdély területén már létezett fehér és fekete leányka. Azonban míg a fehér leányka Magyarországra is átkerült – és később a kövérszőlővel történt keresztezés során létrejött királyleányka szintén –, addig a fekete leányka megmaradt az erdélyi területeken.
A történeti múltban, amikor minden kiejtett vagy leírt mondatnak, minden köszönésnek, bóknak, ellenkezésnek, szolgálatnak, gesztusnak, kóstolónak helye volt az időben és a térben, szóval, amikor még ablakot nyitottak egymásnak az emberek, akkor még képesek voltak értékelni a tüzes, esendő, fűszeres és asszonyosan lágy kadarkát.
A borászt, a gazdálkodás és a vendéglátás Ópáloshoz köti, a családja viszont Szegedhez, magyar állampolgár is. Nagyon szereti ezt a várost, második otthonát, természetes, hogy a nyár eleji borfesztiválon és az őszi Bortéren ott a helye, és a rendezvényhez kötődődő versenyen mindig szerepel – és elég szépen – a feketeleánykája.